Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Almási Tibor: Mattis-Teutsch János képei a győri Xántus János Múzeumban

MATTIS-TEUTSCH JÁNOS KÉPEI A GYŐRI XÁNTUS JÁNOS MÜZEUMBAN A művészettörténetnek — mint bármelyik tudományágnak — voltak és vannak még napjainkban is emberi sorsokat érintő, azokat hosszú időre megpecsételő „balfogásai". Egy ilyen tévedés volt az utóbbi évekig Mattis-Teutsch János művészetének megítélése is. Mára, az újabb, kiváltképpen Szabó Júlia és Passuth Krisztina az aktivizmus körébe eső kutatásainak tükrében fény derült arra, hogy Mattis-Teutsch — talán Moholy-Nagy Lászlót és Kassák Lajost kivéve — az egyetlen olyan képzőművészünk volt, aki európai rangon — és a saját korában ennek megfelelő népszerűséggel, közmegbecsüléssel — tudta képviselni a magyar avantgárd törekvések egészét. Az 1884. augusztus 13-án Brassóban született Mattis-Teutsch János édesanyjától, Schneider Jozefinától a gyermekkor legelső élményeit és a munka iránti tiszteletet, nevelőapjától pedig a Teutsch nevet és a művészet rögös útján való erkölcsi és anyagi támogatást kapta örökségül. „1901-ben — írja a művész önéletrajzában — fejeztem be tanulmányaimat a brassói Faipari iskola faszobrászat szakán. 1901 és 1902 között a budapesti Iparművészeti Iskola kurzusait látogattam."

1 1901-ben, amikor Mattis-Teutsch az Iparművészeti Iskola diákja lett, az intézmény már túl volt a milleniumi ünnepségeket és kiállításokat követő években véghez vitt szervezeti megújuláson, általános felszereltsége modernizálásán és a megszokott langyos hétköznapi kerékvágásban tengette létét. Az előtanulmányok logikus folytatásaként, Budapesten az alig 17 esztendős Mattis-Teutsch János a kisplasztika szakosztályba iratkozott be, ahol vezető oktatója a Bécsben tanult, de Párizst is megjárt szobrászművész, Lóránfi Antal volt. Bár az Iparművészeti Iskola Mattis-Teutsch-csal kortárs növendékei közül idővel sokan váltak a modern magyar művészet élharcosaivá (Gallimberti Sándor, Paizs Goebel Jenő, Czigány Dezső, Pátzay Pál, Dési-Huber István), mégis azt kell mondanunk, hogy a szorosan vett szakmai fogások elsajátításán túl ez az intézmény nem sokban járult hozzá — ha csak a negatív ráhatások kiváltotta ösztönös vagy tudatos ellenállást nem tekintjük előre mutató indítéknak — a diákok sajátos művészeti látásmódjának kialakításához. „1902-től 1905-ig — folytatja tovább Mattis-Teutsch önéletrajzát — bildhauer Rümann és Schmidt irányításával a müncheni Bajor Királyi Akadémián tanultam. Innen Párizsba mentem, ahol folytattam iskoláimat 1908-ig.. .".

2 A XIX. század végéig, de még a XX. század elején is München az ifjú magyar művészeknek szinte már kötelező megállóhelye volt. Lyka Károly szerint ennek több oka is lehetett: az oda vezető út rövidebb és olcsóbb, mint Párizsba 189