Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Almási Tibor: Mattis-Teutsch János képei a győri Xántus János Múzeumban
vagy Rómába; az élelem és szállás megfizethető, elérhető áron kapható; a legtöbb ösztöndíj Münchenbe szólt; a városban lévő művészeti gyűjtemények és rangos kiállítások vonzereje; az eladást megkönnyítő műkereskedelmi hálózat megléte és nem utolsósorban az Akadémia régi hagyományára épülő hírneve. A század elejére azonban a konzervatív előjelű „erényeket" féltve őrző Bajor Királyi Akadémia pedagógiai, művészeti elvei már rég túlhaladottak lettek. Ha a müncheni stúdium Mattis-Teutsch számára csupán a szakmai tudás gyarapodásának időszaka volt, akkor a párizsi tartózkodást joggal tekinthetjük a nagy felfedezések, elhatározások éveinek. A francia fővárosban viharos gyorsasággal zajló forradalmi változások nem múltak el nyomtalanul Mattis-Teutsch művészetszemléletének formálódásában sem. A festészeti avantgárd mozgalom impulzusa alatt Mattis-Teutsch időlegesen hátat fordított a szobrászatnak, és figyelmét mindinkább a festészet irányába összpontosította. Első nyilvános szereplésén, a budapesti Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán már nem szobrokkal, hanem két olajfestménnyel jelentkezett. A létfenntartását biztosító fáradságos rámafaragás mellett, időt szakított arra, és nagy erőfeszítéseket tett, hogy figyelemmel kísérje Cézanne, Van Gogh és Gauguin radikálisan új festészetének metamorfózisait. Korai és későbbi festményeinek, grafikai lapjainak elemzése azt bizonyítja, hogy Mattis-Teutschra különös hatást gyakorolt a Gauguin festmények elvont, stilizált formáinak dekorativizmusa és Van Gogh felfokozott színözönben, kavargó vonalakkal megfestett alkotásai. A külső ösztönzés és a saját kifejezés lehetőségeit kereső szándék eltávolították Mattis-Teutschot a konkrét külső valósághoz mereven kötődő művészi ábrázolástól. Az alakulóban, formálódásban lévő szemlélet további elemekkel gyarapodott akkor, amikor 1910-ben Mattis-Teutsch látogatni kezdte Rippl-Rónai kurzusait Budapesten. A mester a századfordulót követő években Magyarországon is létjogosultságot nyerő szecesszióra irányította a fiatal alkotó figyelmét, az átvitt, szimbolikus tartalommal, mondanivalóval is felruházó és azt közvetíteni képes nyúlánk, stilizált növényi alakzatokra, a szertelenül kavargó vonalak által befogott geometrikus formák dekoratív hatására. Ezeket a tartalmi és alaki jegyeket viseli magán Mattis-Teutsch 1910-ben festett, a győri Xántus János Múzeum Patkó Imre gyűjteményében megtalálható kisméretű (20 X 30 cm) olajfestménye, a Tájkép is. A lila, sárga, zöld, kék és piros harmóniájára és diszharmóniájára épülő, hangsúlyozottan szecessziós fogantatású, hullámzó vonalvezetésű remekmű egyértelműen az emberben-művészben dúló szenvedélyre, viharra utal. A kompozíció előterét uraló, lágyan ívelő domboldalon, magányosan áll egy ágait oldalra széttáró, lombozatától megfosztott fa. Mögötte háttérként egymástól jól elkülönülő síkokban magas hegyek vonulatai magasodnak. Az ember magárautaltsága sugárzik az egész festményből. A pesszimista kicsengést a színek összhatása tompítja; az ezzel ellentétes emberi érzést az optimizmust a természet önmagát megújító reménye táplálja. A kilátástalanság és a belőle való kitörés lehetőségének együttes ábrázolásával, e határozottan dekoratív hatású festményben Mattis-Teutsch — Franz Marc műveivel szellemi rokonságot mutató — filozófiai mélységű, humánus problémákat feszeget és fogalmaz meg. A művész harmóniakeresésének tárgya a természetben — ugyanúgy mint az említett Franz Marcnál — nem véletlenszerű jelenség, hanem a lélektani mélyrétegekből feltörő és állandóan visszakísértő gyermekkori emlékképe szülővárosa festői vidékének. 190
