Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Szita Szabolcs: Zsidó munkatáborok Győr-Sopron-Pozsony és Sopron vármegye határterületei erődítésén

Endre László inkognitóban a pápai gettó után ezt is megtekintette.) A határon túli Zurányból, Hegyeshalomból vagy a Felvidékről érkezett emberszállítmányok fogadó- és elosztóhelyeként a soproni Déli pályaudvart vették igénybe. Munkaszolgálatosok, a Sopron vidéki munkatáborok foglyai dolgoztak a soproni katonai élelmiszerraktár szállításainál, vagonok ki- és berakásán, a vasútvonalak, forgalmi berendezések bombatámadás utáni helyreállításán, az utak romoktól és hótól való megtisztításán, a hullák és állati tetemek elföldelésénél. De erre utalnak a gyakori nyilas razziák elfogási, „felkoncolási" adatai, az emberéleteket követelő fertőzések, járványok feltűnése. Az arcvonal közeledtével újabb és újabb munkaszolgálatos alakulatokat vonultattak át Sopron vidékén német birodalmi munkára. 1945. február közepén az egyik gyalogos oszlop tagja volt Hegedűs Géza író. A Komáromból Mauthausenbe, majd Gunskirchenbe menet közben a 101/334. kisegítő munkásszázaddal két napot töltött a soproni Steiner-téglagyárban.

41 A gyár használaton kívüli, kb. 160 cm magas, padló- és nyílászáró nélküli kemencéjében földre szórt szalmán feküdtek azok a tífuszos, fagyásos sérüléseket szenvedett emberek, akik nem bírták a megpróbáltatásokat, a további menetelést. Itt vesztette a tífusztól életét Grätzer József, a magyar rejtvénykirály, aki a Sicc könyvek kitalálójaként volt ismert, és többek között a Színházi Élet terjedelmes rejtvényrovatát szerkesztette.

42 1944. november elején települt a Todt-szervezet a Sopron várostól négy kilométerre, nyugatra eső Sopronbánfalvára. Az erődépítők azonnal megnövelték a községben a fa- és kőanyag kitermelését, igénybe vették a fűrésztelepeket is. A Budapesten 1944. november 27. és 29. között bevagonírozott ún. védett századok honvédségi köteléktől és a „védettségtől" megfosztott tagjaiból SA-kísérettel december 2-án érkezett ezer fő Sopronbánfal vára.

43 Az első éjszakát ötvenes csoportokban a szabadban — az SS parancsára a főtér sarába kényszerítve — töltötték. Másnap munkacsoportokra bontva hat kilométeres — később napi útvonaluk volt — hegyi gyalogutat követően fakitermelésre, rönkszállításra és deszkakészítésre osztották be őket. Rövidesen megindult az árokásás. Néhány hét alatt a hajszától, a kiéhezettségtől a kényszermunkások rohamosan leromlottak. Naponta kiizzadva és átfázva, tisztálkodást, pihenést és a vitaminhiánytól üszkösödő sebeik ellátását nélkülözve egymás után dőltek ki. Többen éjszakai „szállásukon", nyitott pajtákban, az istállók, ólak puszta földjén fagytak meg. Volt olyan szakasz, melynek 57 tagjából március végéig hatan maradtak élve.

44 A sopronbánfalvi tábor fennállásának második hónapjától naponta 2—6 embert végeztek ki az őrök revolverrel, puskatussal, doronggal. A leöldösött, megfagyott páriák a község útjai mentén napokig temetetlenül hevertek. Dr. Magyar Zoltánné, volt soproni lakos visszaemlékezéseiből idézünk: „a legvészesebb utolsó 4—5 hónapot a sopronbánfalvi Karmelita-kolostor sziklapincéjében szüleimmel és a környékbeli lakókkal éltem át. Miután az egyre gyakoribb légitámadások elől nap-nap után a Lövérek lakói a sziklapincében kerestek menedéket, gyakran találkoztunk szembe szerencsétlen munkaszolgálatosokkal, akik összetákolt hordágyon, letakarva vitték vérző, halott bajtársukat — feltételezhetően — az erdő mögött lévő tömegsírba. Előfordult, hogy amíg a kolostorhoz értünk, 3—4 ilyen csapattal is találkoztunk." ... „A szerencsétlen munkaszolgálatosok menet közben halkan ennivalót kértek a kolostor felé igyekvőktől" ... „Csak halkan mormolva, többször ismételgettük nekik, hogy 180