Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Szita Szabolcs: Zsidó munkatáborok Győr-Sopron-Pozsony és Sopron vármegye határterületei erődítésén

a bokrokban lesz ennivaló. Mindig is volt, a környék lakói igyekeztek megosz­tani szerencsétlen embertársaikkal azt a keveset, ami akkor jutott nekik." 45 1945. január közepén a tábornak napi 8—10 halottja volt. 16-án a Poropa­tich-féle hengermalomban a fagyásoktól 43 évesen elpusztult Venetianer (mű­vésznevén Vándor) Sándor zeneszerző, karmester. 46 Február 12-én Reiter László, az Amicus Könyvkiadó alapítója, 49 éves grafikus és író, majd 22-én Jób Jenő 49 éves író következett az elhalt sopronbánfalvi kényszermunkások hosszú so­rában. 47 A tífusz mellett éhségödéma, bőrbaj, tetvesség és rühesség kínozta a foglyokat. A helyi lakosság körében általánosan terjedt a vérhas. A gyermeke­ket, főként a csecsemőket, vörheny tizedelte. Március 28-án Sopronbánfalván még építették a védvonalat. Kivonultatták az erődépítők a kényszerű hadimunkától mindinkább vonakodó polgári lakos­ságot is. Este viszont a munkatábor foglyait felsorakoztatták, és a három és fél­száznyi menetképest elindították nyugat felé. A beteg foglyokat az SA-őrök a kirendelt szekerekre rakatták, a lábadozónak kinevezett soproni téglagyárba vitették. 29-én a német haderő aláaknázta a község egyes útjait, és légvédelmi üte­geket állított fel. Az ellenállás azonban a körülzárás veszélye miatt értelmet­lenné vált. A német és a magyar katonai egységek rövid idő alatt elhagyták a Birodalmi Védőállás „sopronbánfalvi erődszakaszát". A sáncmunka 532 fogoly életét követelte Sopronbánfalván. 48 A balfi láger a soproni járás egyik legnagyobb munkatáborának számított. A lakóházak mögötti pajtákból állt, ezek mély fekvésük miatt a feltört talaj­víztől gyakran nedvesek voltak. Aljzatukat helyenként nyirkos szalma, másutt nádkévék borították. Az első nagyobb — ezer fős — munkaszolgálatos kontin­gens 1944. decembere első napjaiban érkezett Sopronon és Fertőrákoson át Balfra. Ezeket az embereket, köztük több neves magyar írót, ismert művészt, a nemzetközi kötelezettségeit is felrúgó nyilas vezetők közreműködésével az Eichmann-kommandó szinte elrabolta Budapestről. Balfon és környékén az állásépítést a Kismartonból (Eisenstadt) ide vezé­nyelt Berghofer SS-Sturmbannführer, a Stellungsbau parancsnoka, valamint Frölich Ortskommandant és helyettese Kutnik, a műszaki munkákat Eberth főmérnök, a Todt-szervezet vezetője felügyelte. A patinás balfi kádfürdő épü­letébe települt a Gestapo, 49 a náci párt (NSDAP) és a SS. A fasizmus áldozataként számon tartott magyar írók, költők és újságírók közül többen Balfon vesztették életüket. Szerb Antal december 16-án ezt írta: „Általában az a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely, és minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménysé­gem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; ez tartja még bennem a lelket." 50 Reménye azonban nem teljesülhetett, Szerb Antalt nyilas őrei 1945. január 27-én agyonverték. Nemsokára Halász Gábor esszéírót és Ivor (Deutsch) Dénes újságírót is ott érte a kényszermunkások végzete. 51 A higiénia általános hiánya, a fertőzések és az éhezés januárban naponta szedte az áldozatokat. (Az első munkaszolgálatos halálesetet 1944. november 21-én jegyezték fel.) 52 Február elején be kellett ismerni, hogy a balfi lágerben is kiütéses tífusz ütötte fel fejét. A legyengülteken annyit lehetett segíteni, hogy egy részüket a fogoly orvos mentesítette a napi robot alól. A járványoktól be­tegeket — számuk az 1945-ös jegyzőkönyvek szerint négyszázra tehető — a Hi­degség melletti Ilona-majorba szállították, ahol az SS-ek kivégezték őket. 1945 márciusában főként a tífusz következtében naponta 20—30 elhalálozás 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom