Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Szita Szabolcs: Zsidó munkatáborok Győr-Sopron-Pozsony és Sopron vármegye határterületei erődítésén

úgy vélték, a bánásmódot befolyásolta, hogy a foglyok munkaképességének megőrzése a németek érdekében állt. A flekktífusz azonban itt sem kímélte soraikat. Március 28-án a betegeket visszahagyva, mintegy háromszázukat indították SA-kísérettel Mauthausen felé.

34 A Niederdonau Süd erődszakaszba sorolt Ágfalva kényszermunkatábora foglyainak első csoportja Hegyeshalmon és Sopronon át 1944. december elején érkezett. A német erődépítők irányító stábja december 14-én „egyelőre 120 fővel" települt a községbe, ahol 1200 zsidó munkást kívánt elhelyezni.

35 A sáncmunkások egyrésze megjárta Ukrajnát és a Kárpátokat. Útépítésnél, fedezékásásnál, lőszerszállításnál dolgoztak, vagy a trén lemaradozó lófogatú „vonatait" húzták-tolták a hágók és szorosok meredekein. Közbeeső állomásuk a kassai téglagyári gyűjtőtábor volt, kéthetes vonatozás után érkeztek az Alpok aljára. Az ágfalvi kényszermunkások zömét a magyar fővárosból hurcolták el. A tábort 50 fős csoportokra bontották, élükre az SA kijelölte egy-egy jupo került. (Az őrség szóban nagyrészt csak a jupokkal, a foglyok közül kijelölt „zsidórendőrökkel" érintkezett.) Az ágfalvi páriák napi munkájának ellenértéke fél liternyi marharépaleves, háromnaponta fél kilogramm kenyér volt. Hajnalonként a munkacsoportok a pajtájukhoz legközelebb eső útszakaszra, az SA létszám ellenőrzésére sorakoztak. A betegek is kötelesek voltak kiállni, de társaiknak a halottakat is az Appellre kellett vinniük. Elmaradhatatlan reggeli esemény volt a szélen álló foglyok szidalmazása, bántalmazása. Az ágfalvi anyakönyv szerint az első két munkaszolgálatos haláleset 1944. december 11-én történt: az egyiket „koponyán áthatoló lövési sérülés", a másikat „tüdőn áthatoló lövési sérülés" okozta.

36 1945. január végén a kiütéses tífusz már tombolt a lerongyolódott és kimerült, a tisztálkodást tartósan nélkülözni kénytelen emberek között. Február 8-án 120 tífuszos megbetegedést tartottak számon, a németek ekkor megkezdték (saját katonáik egészségére tekintettel) a fertőző beteg foglyok elkülönítését, ami a szerencsétlenek teljes magára hagyását jelentette különálló pajtákban.

37 Február 20-án az ágfalvi tábor létszáma még 685 főt tett ki. Itt vesztette életét Székely Tibor író, aki novelláival és regényeiben tett képességeiről tanúságot. Ágfalvi fogoly volt Elek János riporter, a sáncmunkák áldozata lett 33 évesen Doros Ferenc fővárosi hírlapíró, volt párizsi tudósító is. Március elején hat kisebb német egység, 442 fős állományi létszámmal tartózkodott Ágfalván. A sáncmunkások száma 600, az öt különböző magyar alakulaté pedig 570 fő volt.

38 A munkatábort március 20-a és 26-a között ürítették ki. Ágfalva körjegyzője 1945. május 18-án jelentette, hogy a községben „öszszesen 591 közmunkaszolgálatos halt meg, ezek a németországi német párt politikai megbízottjainak felügyelete alatt állottak."

39 A későbbi exhumálások során a községi temető kerítése és a Sopronba vezető vasútvonal mellett 820 fogoly holttestére találtak, közülük 224 áldozat személyazonossága ismeretlen maradt.

40 A Sopron város területén dolgoztatott zsidó kényszermunkások sorsáról alig maradt fenn dokumentum. Sopron inkább átmenő állomás, elosztópont volt a magyar—német határ mellett. Gyűjtőhelyül, szállásként a város pozsonyi külvárosában található Lenk- és Steiner-féle téglagyárak egyes épületei, a sopronpusztai major szolgáltak, valamint a volt Jacobi-gyár és az épülőfélben maradt egyetemi kollégium. (A két utóbbi épület 1944 júliusában gyűjtőgettó volt. 179