Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Szita Szabolcs: Zsidó munkatáborok Győr-Sopron-Pozsony és Sopron vármegye határterületei erődítésén

kat, esetenként ólakat, padlásokat jelöltek ki számukra. Akadt pajta, ahová száztíz kényszermunkást zsúfoltak be. Utca-rendszerben papírmasé barakkokat telepítettek, földkunyhókat is építtettek a németek, ezek ugyancsak „szállás­ként" szolgáltak. Vérmérgezés végzett itt valamelyik nyomortanyán karácsony táján Tamássi (Wagner) Györggyel, a magyar tudományos irodalom egyik ígé­retével. 29 Decemberben másfél hétig a volt 701/304. munkaszolgálatos század­dal a községben tartózkodott Szerb Antal, a magyar irodalom mártírhalált szen­vedett kiválósága. Fertőrákosi fogolyként végezte be fiatal életét 1945 január­jában Ranschburg Géza, Ranschburg Pálnak, az orvospszichológia egyik világ­nagyságának a fia. (Ranschburg professzor Budapesten bujkált az üldözés elől, és éhen halt.) Fertőrákoson teljesített hónapokig katonai szolgálatot Dobi István, aki ön­életírásában a munkatábort úgy jellemezte, mint „a legkeményebb és legke­gyetlenebb munkahelyet Magyarországon", ahol a parancsnokok „minden tő­lük telhetőt elkövettek, hogy a maguk körülményei között a rendelkezésükre álló minden szörnyű módszert és eszközt felhasználjanak ezeknek a szerencsét­len zsidóknak gyötrésére és pusztítására." 30 Az SS-legények fertőrákosi „időtöltései" közé tartozott a szálláshelyekre belövöldözés és a kényszermunkásokra való alkalmi céllövés. Hermann Sándor tanúvallomásából: „A fiatal SS-ek velünk szórakoztak. Ünnepnapokon berúg­tak — ugyan sokszor józanon is megtették ezt —, és kiválasztottak maguknak egy-egy zsidót, akinek nem tetszett az orra vagy a járása, és célbalövést ját­szottak. Minden esetben eltalálták a célt" .... „A halottakról semmiféle fel­jegyzés vagy nyilvántartás nem volt. Közös sírgödörbe dobálták az embere­ket." 31 Kivégzés lett a sorsa a szökést kísérelő foglyoknak is. 1945 februárban a Todt-szervezet 160, az SS 240 fővel állomásozott Fertő­rákoson. Ott tartózkodott a 954/1. és a 954/2. magyar munkásszázad is. Március elején létszámuk tovább nőtt, a magyar katonai alakulatok már 2150 főt je­lentettek. A kényszermunkások száma megközelítőleg 1200—1400 főt tett ki. 32 Március 27-én megkezdődött Fertőrákos rendkívül erőszakos és gyors ki­ürítése. A munkaképtelen, további gyalogmenetre alkalmatlan foglyok életét az SS-ek kioltották. A menetoszlopok 27-én és 28-án este indultak a Fertő­parton Mauthausen felé. Az állásépítés fertőrákosi áldozatainak száma négy­százra tehető. Kettőszáznegyvenen az 1946 novemberi exhumálás óta a buda­pesti rákoskeresztúri zsidó temetőben nyugszanak, közülük százhatvanhárom­nak a kiléte ismeretlen. 33 Az osztrák Cinfalvával és a magyar Ágfalvával határos Schattendorf (Som­falva) állásépítő táborába 1945 elején telepítettek magyar zsidókat, összetéte­lük igen vegyes volt: érkeztek Komáromból, a győri internálótáborból, a sop­roni téglagyárakban, laktanyában összegyűjtött zsidó csoportokból, volt munka­szolgálatos századok maradványaiból. A somfalvi tábort a helyi iskola üres épületébe telepítették. A somfalvi sáncmunka január közepén vett nagyobb lendületet. A Todt­szervezet felügyeletével főleg futóárkok hálózata, néhány helyen páncéloselhá­rító árok készült. A rongyos és hiányos öltözetű foglyok esőben és hóban, gyak­ran térdig érő sárban, vízben dolgoztak. Reggel fél liter keserű „feketekávét" (a reggeli ital a legtöbb táborban szőlőmagból készült), naponta 20—25 dkg ke­nyeret és két-három deciliter üres levest kaptak. Az ellátás itt rendszeres volt. A feszes munkatempó mellett a somfalvi kényszermunkásokkal az SA-őr­ség „tűrhetően" bánt. Brutalitásról, kivégzésekről nem maradt emlék. Többen 178

Next

/
Oldalképek
Tartalom