Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Timaffy László: A késes- és köszörűsmesterség Győrött

utcán végezték el, s mindig sok nézőjük is akadt. Pénzért dolgoztak, de élelmet is elfogadtak, sokszor ebédet kaptak a családnál. Piacokra, vásárokra ugyancsak eljártak. Forgalmas helyen álltak le, és köszörülték meg az idehordott életlen holmikat. Központi fekvésű községekben, városokban céhbeli köszörűsmesterek éltek Győrött is, együtt a késesekkel, lakatosokkal, puskaművesekkel a mechanikusok céhében. A céhek megszűnése után önálló iparosokként dolgoztak, s működnek ma is nagyon megfogyva bár, régi emlékeket őrző műhelyeikben. Századunk elején még négy késes-, köszörűsmester dolgozott Győrött: Mogyorósi József, Del Negro Antal, Reizinger László, Hoffmann Ferenc, majd csatlakozott hozzájuk a kiváló mester, Varga István, aki 50 évig működött a városban. A legrégibb cég a Hoffmann családé, éppen 100 éve alapította Hoffmann Károly. Háztartási késeket, hentes- és zsebkéseket készített a köszörülés mellett. Károly fia Csornán, Lajos fia pedig Pápán folytatta az otthon tanult mesterséget, míg a győri műhelyt Ferenc vette át és fia, ifjabb Hoffmann Ferenc dolgozik benne ma is.

4 A győri húspiacon hentesek, falusiak árulták a különböző húsféléket, s ez a piac jelentős munkaforrás volt. Közelében dolgoztak műhelyeikben a köszörűsök. A gyáripar egyre erősödő versenye mellett a harmincas évek gazdasági válsága is próbára tette a mesterséget. A pénz elértéktelenedése idején tojásért, lisztért, zsírért, húsért, olajért köszörültek. Legfontosabb munkaeszközük a négy-öt darab faállványon álló, tengelyen forgó köszörűkő. A kisebb mesterek lábbal hajtották, nagyobb műhelyekben pedig inas vagy napszámos lendkerék-áttétellel, kézzel forgatta a köszörűkövet. 1905 óta 120 Voltos villanyáramot használtak. Egyetlen motor egy transzmiszsziót hajtott meg és a meghajtó szíjat mindig arra a gépre tették át, amelyiken dolgoztak.

5 1927 óta 380—220 Voltos az áramszolgáltatás, ekkor áttekercselték a motort. Azóta ezek a villanymotorok végzik a meghajtó munkát. A tengely alatti tartály vizében nedvesedik a kő, vagy felülről csapos edényből csöpögtetik rá a vizet. A műhely munkaasztalán fontos eszköz a fém satu, a különböző fogók, reszelők, kalapácsok, s az asztal fölött szép rendben elhelyezett különböző nagyságú és finomságú kövek, élesítő- és csiszolófcorongok, kefék. Munkájuk ma is változatos: a sokféle kés, olló, borotva, húsőrlő, korcsolya, kórházi eszköz, gépalkatrész köszörülése, fenése, igazítása. Minden munkadarabjukat először köszörülik, majd polírozzák, aztán fenik. Köszörülés az él kialakítása, nagyolás, homokkő kövön, ma már inkább műkorundon. Addig kell a kést köszörülni, amíg az él a vastag acél szélén ki nem alakul. Ezután a scheibnek is nevezett filckorongon polírozzák, fényesítik, majd egy finomabb korongon finomítják tovább, miközben pasztával kenik, hogy az anyag el ne égjen. A filckorongokat enyvvel vagy vízüveggel kenik be a súrlódás, kopás ellen. A fenés vagy finomélezés a következő munka. Először kaszakövön, majd finomabb habkövön átfenik úgy, hogy kézzel húzogatják a kövön, élével előre óvatosan, érzéssel. Befejezésül szőrkoronggal tükörfényesre fényesítik a pengét. A különböző nagyságú konyhakésektől a finom alpakka evőkésekig mindenféle kést, bicskát elvállalnak. A régebbi evőkések nyelét és pengéjét külön készítették, s gyantába öntve erősítették össze. Ha meglazult vagy kijött, újra kellett gyantázni az egészet. Az evőkéseket finomabb korongon polírozzák, majd szőrkefével fényesítik, a borotvákat ugyanígy. Iparosok szerszámait, pléhvágó ollóiéi