Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története

A G

yőrben letele

pedő o

ombkotö mesterek származási he

ly

e (1746 -1838) tételeiket, ezért vándorolhattak el idáig. Közülük több legénynek sikerült Győrött letelepednie a jobb piaci lehetőségek miatt. A XIX. században feltűnően megfogyatkozik a mesterek száma, 1800—1872. között csupán 23 új tagot vettek fel a céhbe.

105 Az előző két évszázadban az ismert adatok alapján az újonnan felvett mesterek létszáma jóval nagyobb volt. A belépések is gyakrabban történtek, mint a XIX. században. Ennek ellenére az 1800-as évek elején még mindig az átlagos létszámban dolgoztak a céhben, mint azt az 1800—1801-es belvárosi nyilvántartásban olvashatjuk. Tizenegy gombkötőt számlálhatunk össze a Belvárosban. Egy főt pedig Üjvárosban említenek. Az 1831—32. évi adófelosztási jegyzékben ismét 12 főt soroltak fel. A 10 évvel későbbi hasonló célokkal készült összeírásban 13 mestert tartottak számon. 1848-ra némi csökkenés figyelhető meg, ekkor 11 gombkötő dolgozott a városban. 1848-ból maradt fenn olyan kimutatás, amelyben közlik, melyik mesternek hány inasa és segédje, azaz legénye volt.

106 A későbbi évek összeírásait vizsgálva már nagyobb visszaesés mutatkozik, 1855-ben csak 8 iparost tartanak számon.

107 1872-ben 17 év múlva csupán csak 4 mester élt. Ök még akkor is dolgoztak és termékeikkel járták a heti vásárokat. Az 1891. évi népszámlálás adatai szerint Győrben már csak 1 gombkötő dolgozott. Az iparosok számának csökkenése a divatirányzat változását is jelzi, nem csupán a céhek válságával magyarázható. Érdekes azt is nyomon követni, hogyan tudott egyre kevesebb mester bejutni a céh keretei közé. Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük felvételük érdekében. 132