Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története
Feltehetően a belépő mester vagy özvegyet vett el feleségül, vagy valamelyik mester lányát, mert ilyen esetekben engedtek el a „suma pénzből". Pl. 1680-ból Beliczki István „özvegyasszonyt vett feleségül, ezért fél summát fizetett". (35 Ft-ot) A század végére már emelték az összeget. Pl. „1696. Marc. Jakasics Mihalal ugy alkudot az nemes Czevel ugy mint 80 forinttal az meljnek felett letette ugy mint 40 Forintot Iránitz Gombkötő Mihal uram Ch-ben." 100 A többi bejegyzés is hasonlóan 80 Ft-ot említ, illetőleg a mesterebédet 20 Ft-tal lehetett megváltani. Az újdonsült mestereknél minden esetben tettek annyi kedvezményt, hogy a fele összeget kellett csak azonnal kifizetni, a többit „részletekbe" megadhatták. Amikor már dolgoztak, könnyebb volt előteremteni a szükséges pénzt. Amennyiben nem egyszerre fizette be a céh részére a szükséges belépési összeget, akkor határidőt szabtak meg mikorra kell kiegyenlíteni tartozásait. Ha a befizetés nem történt meg, akkor kizárták a céhből. Már a céhbe való belépéskor is némi különbség mutatkozik az iparosok között, mert van, aki azonnal egy összegben le tudja fizetni a szükséges pénzt, van aki pedig 2—3 évig törleszti a maradék összegeket. Természetesen ez a különbség legtöbbször a későbbiekben nem tűnik el a mesterek között. Az 1750-es évektől már feltűnően sok az olyan bejegyzés, hogy „özvegyet vett el", vagy a mesterek fiai lépnek be. Ez a tény azt a törekvésüket támasztja alá, hogy egyre jobban a család tagjaira akarják hagyni mesterségüket. A nyilvántartás alapján a XVIII. században 62 belépett mestert jegyeztek be. A század elején feltűnően kevés az új mesterek száma, ebben az időben még éltek a XVII. században munkához kezdő iparosok, létszámuk elég magas volt, így kevésbé vehettek fel új tagokat a céhbe. Fokozatosan az „öregek" kihalnak, ezután már jobb a felvétel aránya. Viszonylag elég egyenletes az 1750-es évek közepéig a mesterek belépése, utána kismértékben csökken, de számuk még akkor sem kevés. Az előző századdal összehasonlítva megállapítható, hogy nincsenek nagy különbségek e téren, az átlagos létszám 10 felett volt szinte állandóan: 1700-ban, 1744-ben 14 gombkötő dolgozott Győrben. 1785-ben viszont 11 név olvasható az iratokban (lásd 1. ábra). A céh létszámának alakulását érdekes összehasonlítani más városok adataival is. Sajnos az évszámok nem egyeznek meg, de még így is támpontot ad arra vonatkozólag, hogy egy-egy városban hány gombkötő működik. Rozsnyón 1717ben 11 tagot számlált a céh 101 , 1747-ben Pozsonyban 9 fő, Kőszegen 11 fő, Sopronban 6 fő dolgozott. 102 1763-ban Kőszegen 10 mestert tartottak számon. 103 Az adatok jól mutatják, egyik városban sem találunk több gombkötőt, sőt, egyszer-egyszer Győrben még nagyobb számban vannak, mint az említett helységekben. Az új mestereket Győrött az 1740-es évektől kezdődően már nemcsak a céh jegyzi be, hanem a városi tanács is vezeti a „Polgárok jegyzéke" — (az új polgárok könyve) — című kimutatásban, ahol a felvétel időpontját, az új polgár nevét közlik, továbbá mesterségét is megnevezik. Illetőleg vallását és ha nem győri eredetű az illető, származásának helyét. 104 A mesterek közül sokan jöttek a Felvidékről (lásd 3. ábra). Ennek magyarázata abban rejlik, hogy ott fejlett céhes élet figyelhető meg, és már erős a céhek bezárkózási törekvése. Viszonylag sok a gombkötő céh, és az ott tanult inasok, majd később legények helyben nem találhatták meg megélhetési fel131
