Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története

Sel gombkötő János felszabadította Sirt" „Anno 1688 Sel gombkötő János szegődtette inasul Mendu Tamást 5 egész esztendeik."

85 1698-ból való az az első jelzés, ami bizonyítja, hogy az apa a fiát is gombkötőnek szánta és 3 évre szegődtette: „1698 Seli János uram szegötete be az fiját Seli Jankót 3 egész esztendőre K. I. ch-be."

86 A későbbi mesterek között aztán olvashatjuk is majd nevét. A XVII. század végétől ez a jelenség egyre inkább elterjed és egyre-másra olvasható hasonló bejegyzések sora. Ez a tény nem véletlen, hiszen a családban már korán befogták gyermekeiket segédkezni, 9—10 éves korban már az egyszerűbb munkákat is megtanulták. Kedvező volt az is, hogy szerszámokat, műhelyt nem kellett szereznie az így felszabadult mestereknek. A két név szerint említett mesteren kívül még többen is voltak, akik egyenletesen alkalmaztak inasokat, de akadtak olyan iparosok akik pl. 15—20 év alatt csupán 9—5 inast szegődtettek, ami valószínű azzal függ össze, hogy kevesebb munkájuk volt. Ezért nem törekedtek minden évben újabb inasok szerződtetésére. A XIX. sz. folyamán a szegődtetések száma nagyon lecsökkent, a bejegyzett inasok száma 23 fő. Bizonyosan alkalmaztak rajtuk kívül is inasokat, mint azt az 1848-ból származó kimutatás bizonyítja, de már nem találták fontosnak bejegyezni nevüket. A legények élete A győri magyar gombkötő legények jegyzőkönyvi bejegyzései alapján megállapítható, hogy a városban megfordult legények jelentős létszámot alkottak. 1728—1779. között közel száz magyarországi helységből jöttek Győrbe. Számuk meghaladta az ezret.

87 Az anyagot áttekintve jól kirajzolódik, hogy az ország minden részéből megfordulnak Győrött rövidebb-hosszabb ideig. Folyamatosan és viszonylag jelentős létszámú legény jött Győrbe az ország nyugati határán fekvő városokból, mint pl. Sopron, Kőszeg, Kismarton, Körmend. Nem jelentéktelen a Bécsből érkezők aránya sem. Hasonlóan magas az Északnyugat-Magyarországról, — különösen annak nyugati térségéből vándorló legények száma (Somorja, Vág-Beszterce, Trencsén, Nyitra, Nagyszombat, Pozsony, Tótújhely). Ez természetes jelenség, hiszen ezekben a helységekben jelentős céhesipar honosodott meg és Győrhöz is közelebb voltak mint az alföldi vagy erdélyi városok. Megfigyelhető, hogy Felső-Magyarország távolabbi pontjairól is jelentősebb számban érkeztek pl. Eperjes, Kassa. A földrajzi közelség miatt sokan keresték fel a győri céhet további tanulás céljából Komáromból, Pápáról, Fej érvárról, Veszprémből, Óvárról. Nem elhanyagolható a Pestről, Budáról érkezők száma sem. Feltűnő az ország déli részéből ide vándorló legények magas aránya, mivel viszonylag már messze esik Győrtől, pl. Várasd, Muraszombat, Zágráb.

88 Közülük valószínű tanulóidejük befejeztével többen letelepedhettek a városban akik szaporíthatták a korábbi horvát, délszláv menekültek tömegeit. Erre engednek következtetni pl. Stantsits, Steffkovits, Godovicz, Gyurakovicz stb. családnevek. Természetesen a felsorolt helységen kívül az ország minden tájáról érkezett legények regisztrálásával találkozhatunk, de arányaiban már jóval kevesebben voltak. A legényekkel kapcsolatos eseményeket rendszeresen 1728-tól vezették. 128