Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története

A XVIII. sz. első felében megalakították a legények céhét, pontos dátumát azonban nem sikerült felkutatni. Az tény, hogy 1753-ban kelt magyar nyelvű céhlevelük szabályozta részletesebben működésüket. Feltételezhető, hogy maga a legények céhe már előbb megalakult mint 1753. A győri gombkötők 1731. évi szabályzatában új pontként szerepel az atyamester feladatainak felsorolása, ennek alapján lehet arra következtetni, hogy ekkor már létezett a legények céhe, ezt támasztja alá az a tény is, hogy jelentős számban dolgoztak a városban, így szükségük volt céhlevélre. A legények szabályzatukban 15 pontban határozták meg szokásaikat. Vezetőjük a dékán volt, akit maguk közül választottak. Tiszteletbeli főnökük az atyamester, feladatai közé tartozott a legények elhelyezése, ládájuk őrzése. Meghatározták az érkező legényeknek miképpen kell igazolniuk előző tanulmányaikat, a társpohár összegének megfizetését. Hasonlóan a mesterek előírásaiban foglaltakhoz ők is behatárolták munkaidejük hosszát, illetőleg az elvégzett feladatokért járó fizetésüket, az étkezések rendjét is megemlítették. (Itt a céh szabályzatában foglaltakat vették át.)

89 A vallásos élet szigorú szabályainak betartására felszólító pontokban, továbbá a beteg legények ápolását, támogatását meghatározó articulusokban, az erkölcsös életre intő pontokban hasonló előírásokat fektettek le mint a mesterek szabályzatában. Külön kitérnek arra, ha valaki nem fogad szót a dékánnak, akkor a „Böcsületes Mesterek elejben terjesztenyi, és ha nagy ob dolog történnék is melyet a legények magok között el nem végezhetnek" másféle mulasztásokért kirótt büntetéseket is körülírtak.

90 Megerősítenek olyan kritériumokat, melyeket már előzőleg szintén elfogadtak a céh keretén belül pl. búcsúhét nélkül nem távozhatnak a legények, heti fizetésük összegét, próbaidejüket 2 hétben határozták meg, vásárok előtt tilos volt elmenni.

91 Ügyelnek arra, ha a legény tovább vándorol, ez esetben se kompromitálhassa előző mesterét: „Ha az Mester Legény el hadná az Urát a másunt megrágalmazná Urát, vagy Asszonyát vagy háza Cselégyét az ollyannak három funt viasz büntetése légyen".

92 Vigyáztak arra is, hogy a legények között se forduljon elő „himpellér". A szabályzat egyik legjelentősebb articulusa a 10. Ebben leírták azokat a munkadarabokat, melyeket a legények elvégezhettek: „Törött toll kötés toll mosás és vont ezüst gombtisztitás, a legint illeti, azonkívül ha valamely viselt övet hoznának a Mesterekhez gombozni, vagy másként is igazitatni, az ollyatin munkák az Legint illetik, ha meg festeni nem kivánnyák ellenben a festet öv a Mestert illeti".

93 A kontároknál tanult inasokról is rendelkeztek: egy esztendőt írtak elő számukra amit valamely mesternél kellett eltölteni, ezt követően már nem különböztették meg a többi legénytől. Így kapunk magyarázatot azokra a bejegyzésekre, mikor az inasok egy éves időtartamra voltak szegődtetve. Szabályzatukban meghatározták a társpohárért fizetendő összeget: „Mesterember Gyermeke többet nem tartozik a Böcsületes Legények közé, minden szokott kölcséggel együtt fizetni négy forintoknál, ha pedig idegeny és nem itt való Mesternek gyermeke tehát mindeneket bele tudvánn nyolcz forintokat fizessen".

94 Csak a legények szabályzatában szerepel az atyamesternek adandó ajándék előírása, melyet „új esztendő napján" kellett vinni e tisztséget viselő mesternek. Viszonzásként pedig a legényeket ebédre kellett meghívni az atyamesternek. 129