Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története

Betekintést nyújt a vagyoni helyzetbe az adófizetés mértéke is. E vonatkozásban elsősorban a XIX. századból rendelkezünk adólajstromokkal. 1831/ 32-es évekből megmaradt kimutatás szerint a legtöbb adó 12 Ft volt, a legkevesebb 1 Ft. Az 1830-as évek közepén már nincs ilyen nagy különbség az adók összege között, sőt az 1840-es évek végére már a fizetendő összeg 3 Ft lett, így jóval kisebb különbségek figyelhetők meg, ebből némileg arra lehetett következtetni, hogy helyzetük fokozatosan rosszabbodik.

80 Az iparosoknál a kivetett adó összege az egyes foglalkozási ágak esetében nagy különbségeket mutat, 1 Ft — 32 Ft között. A gombkötők átlagosan 2—3 Ft-ot fizettek, ez alacsony kategória, mert e felett még 17 adózási sáv volt.

81 Mivel a város kevésbé tehetős polgárai közé tartoztak, ezért a város tisztségviselői között sem fordul elő gombkötő. Szegődtetések A céh iratai közül sokféle információt tartalmaz jegyzőkönyvük. Felsorolják a szegődtetett inasok nevét, a munkába állás idejét, hány évre szegődtetik, kinek kötelessége felszabadítani és ritkábban azt is, hogy melyik helységből jött az inas. 1680—1700 közötti években 101 inast szegődtettek és csupán 43 főt szabadítottak fel. A következő 100 év alatt 177 főt jegyeztek be inasként, ebből 90-en szabadultak fel.

82 Átlagosan 5 évet szabtak meg, de volt olyan is, amikor 7 esztendőben állapodtak meg. Arra is láthatunk példát, hogy csupán három évig dolgoztak inasként, sőt egy évig. A tanulóidőt zömében szabályosan határozták meg. Betartották azt az előírást is, hogy szabadulásuk után még fél esztendőt kötelesek voltak dolgozni a mesterüknél. Néha az inas nevét nem is írták be, hanem az apja foglalkozása szerint különböztették meg: „1689. Aug. Nemek gombkötő János felszabadította Jakab Deák fiát."

83 Egyetlen utalás található a hosszú inaslista között a nemzetiségére. „Anno 1692 Nemek János szegötete Mesztrisz Mihókot horvátot 3 esztendőre inasul V2 esztendőre fel heti bérért, magát felszabadítja."

84 Lehetséges, hogy máskor is előfordult egy-egy más nemzetiségű inas, de azt nem jelölték meg. Megállapítható, az is, hogy az 1700-as évek felé haladva mindinkább egyre rövidebb bejegyzések találhatóak. Csupán a mester nevét, az inas nevét, esetleg az évek számát írják be. „1694. Komáromi I. szegödtete Ignác nevűt 3 esztendőre." Érdekes nyomon követni, hogy melyik mester, hány inast tartott működése alatt. A XVII. század közepéről, erre vonatkozólag egyáltalán nem található adat. Az 1679-es esztendőtől kezdődően viszont rendszeresen vezették a szegődtetéseket, így lehet megtudni, hogy Sell (Seli) János 1685—1718 között 25 inast alkalmazott. Az összes mester közül a legtöbb „tanulót" ő tartotta. Hasonló a helyzet Komáromi István esetében, aki 1681—1705 között (23 év) 18 inast szegődtetett. Mindkét iparos esetében kimutatható az is, ahogy mesterekké váltak, azonnal alkalmaztak inast, illetőleg majdnem minden évben egy új inast szegődtettek, de volt arra is példa, hogy egy évben kettőt. Az is megfigyelhető, ha felszabadul náluk egy-egy inas, az utánpótlásról mindjárt gondoskodnak, ahogy azt a céhszabályzat előírta. „1690 Komáromi felszabadította Borús Miskot" „1690 Komáromi I. szegütette Niklár Andris 5 esztendőre" „1688 127