Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

jutott osztályrészül, hogy a nehezen létrejött 1867-es közjogi építményt működésbe hozzák, s a monarchia két uralkodó államszervezete közötti hatalmi viták helyett az ország belső viszonyaira irányítsák figyelmüket. S ott súlyos problémákat találtak, melyekről Matkovich János, e nemzedék egyik progresszív tagja így nyilatkozott elkeseredésében: „A társadalmi test soha betegebb állapotban nem volt, mint van és nem volt soha bizonytalanabb jövője".

132 Tóth László \ A KIEGYEZÉS ELŐTTI VÁRMEGYEI POLITIKUSOK NÉHÁNY ÉLETRAJZI ADATA. (Melléklet) ) , ... 1. BALOGH KORNÉL: konzervatív, dinasztikus szemléletű politikus. 1848 előtt megyei alispán, a szabadságharc alatt és a bukás után rövid ideig a császáriak által kinevezett alispán. 1861—67 között főispán. A magyar közjogi vitában az 1847. évi országgyűlési törvények konzervatív változatát képviseli. Az udvar és a magyar uralkodó osztályok közötti „békés kiegyenlítés" híve, melyért több kompromisszumot is vállalt. Törekvéseit sikertelenség kísérte. Az önkényuralmi módszerektől többnyire elhatárolta magát. 2. BEÖTHY KAROLY: 1848 előtt vármegyei alkalmazott, majd ügyvéd. A szabadságharc alatt vésztörvényszéki bíró volt, majd ismét ügyvéd. Gazdasági-jogi szakíró, több hasznosítható elméleti cikket közölt az ipar és a kereskedelem fejlesztésére. Kiegyezéspárti, jobboldali liberális, aki hasznosan tevékenykedett a Győrvidéki Gazdasági Egyletben. 3. EÖRY SÁNDOR: baloldali liberális, az 1848-ban kivívott magyar nemzeti alkotmányosság következetes híve. A téti kerület országgyűlési követe 1861-ben és 1865-ben. A minél nagyobb politikai és gazdasági autonómiát követelte a kiegyezési tárgyalások során, a 67-es bizottság javaslatainak („közös ügyek") elutasítására szavazott az országgyűlésen. 4. GYAPAY DÉNES: 1849-ben Győr forradalmi kormánybiztosa, nemzetőrkapitány. Az alkotmányos idők másodalispánja több ciklusban. 1861 után fokozatosan eltávolodott a radikális, illetve liberális baloldali álláspontjától, s 1867-ben a Deák-párti jobboldalon kötött ki. Ezt követően gyakori nézeteltérése támadt a baloldali ellenzékkel. 5. KAUTZ GUSZTÁV: jogtudós, volt megyei és városi főjegyző, a győri jogakadémia tanára, később főigazgatója. Több államigazgatási és büntetőjogi értekezést, tankönyvet írt, volt a Győri Közlöny szerkesztője is. A győri pénztőkés csoport érdekeinek elméleti megfogalmazója, a forradalmi „rebellióval" szemben a békés ökonomizmus híve, s mint ilyen a Deák-párt tagja, a kiegyezés feltétlen támogatója. 6. KAUTZ GYULA: az MTA tagja, alelnöke, a kor egyik kiemelkedő, ,közgazdászati szaktudósa". Deák szűkebb köréhez tartozó politikus, akiktől nézeteivel jobbra helyezkedett el. Nagy szerepe volt a kiegyezési törvény gazdasági cikkelyeinek előkészítésében és kidolgozásában. A 67-es bizottságban nagyfokú toleranciával kezelte az osztrák érdekeket, amiért még pártján belül is bírálatok érték. Később az Osztrák-Magyar Bank főkormányzója. 1865-ben választják meg — igen heves és ellentmondásos propaganda-„háború" után — Győr város országgyűlési képviselőjévé. A dualizmus időszakának sikerembere, tiszteletre méltó tudományos életművel. 7. KÁLÓCZY LAJOS: radikális baloldali politikus, a polgári haladás és nemzeti függetlenség elkötelezettje. 1849-után, az emigrációban európai műveltséget szerez, idehaza később is tartja a kapcsolatot az emigrációval. Az alkotmányos időkben alispán, majd a péri kerület országgyűlési képviselője. Teleki László barátja, 1861-ben a határozati párt „vezérkarának" tagja. Lelkiismereti vívódások közepette 1865-től eltávolodik a ra243