Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

Megalkuvás — megbékélés nélkül Győr történetében ezzel jelentős szakasz zárult le. 1861-ben még burkoltan, 1865-ben világosan kimutatta a város kiegyezési szándékát, végképp le akart számolni a „romboló, rebellis korszakokkal". Olyan politikai, közjogi színteret kívánt magának, amely gazdasági pozícióinak leginkább megfelelt. A kereskedőtőke és a liberális jobboldal a választások után megelégedéssel nyugtázta: „Győr városa... tanújelét adta, hogy helyesen felfogott legsajátabb érdekében Deák és elvrokonainak kinyilatkoztatott irányában leli a legpraegnánsabb kifejezését."

98 Kautz személyében „tisztult értelemben vett hazafit" küldhetett az országgyűlésre. Most már nem fordulhatott elő az 1861-es eset, amikor Győr képviselője (Kozma Imre) Deák felirati javaslata ellen szavazott. A jobboldalnak örömittasságából hamar ki kellett józanodnia. Be kellett látnia, hogy győzelmében a pesti Deák-párti jobboldal erkölcsi nyomása, a pénzt sem sajnáló győri kereskedőtőke nyílt politikai fellépése és az érzelmeket felkorbácsoló, erőszakos kortespropaganda játszott közre. A Kautzra tett voksokkal megalkuvásra késztették a középrétegeket, de ezzel nem született meg egy csapásra az a megbékélés, amit az uralkodó „a méltányosság békülékeny szelleméinek nevezett trónbeszédében., 1861. január közepén Nedetzky Sándor, a szintén jobboldali liberális írta, hogy „Alig van közösség, melyet a lefolyt követválasztási mozgalmak... számos apprehensiákat hagyva hátra oly mértékben felkavarták volna, mint városunkét." A „műveletlen tömeg" a kocsmákban a választási elvek felett vitatkozik és „bottal, ököllel, baltával akarja megoldani a csomót", a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztetik napról napra. Az „iparos osztály" a Kozma-féle ellenzék veresége által „ingereltetik", s a „közélettől vissza akar vonulni". A „kölcsönös bizalom eltűnik... a közboldogság veszélyben van, az alkotmányos szellem elnyomatik, az anyagi boldogulás aláástatik, a közadakozás meddővé válik... a közhangulat megbénulni látszik...".

99 „Szomorú kép — mondja Nedetzky —, de hű képe városi életünknek." Győr belső feszültségei kiéleződésével fizetett a kierőszakolt győzelemért. A választási harc azt is megmutatta, hogy Kozma nagyarányú támogatásával az ipari vállalkozó-, a kiskereskedő- és a munkástömeg 1848-ra voksolt, a bonyolultan magyarázott, érthetetlen kiegyezési terv számukra egyenlő volt az árulással. 1866 nyarán a Győri Közlöny korábbi nemzeti, überaus és demokratikus vonulatát feladva olyan erőteljes támadást intézett most már az országgyűlési baloldal ellen, amiért hatóságilag le kellett foglalni és a megyének jelentést kellett tenni az ügyben Sennyey tárnokmesternek. Csukássi az országgyűlési baloldal két személyiségét, Madarászt és Böszörményit provincializmussal vádolta, később a „múlt századok megdohosult eszméi penészvirágainak" nevezte őket, akik nem értik meg a kor szavát. Az országgyűlés egy helyben topogását látva a baloldalt „vérszopó nadályoknak" nevezte, „melyek a nemzet ütőerén élődnek", s addig nem tud előbbre haladni a haza sorsa, míg „a korszellem ezen ellenségeinek vére nem fösti még a szántóföldek barázdáit is...".

100 Ilyen szélsőséges jobboldali hangnem és stílus láttán nem csodálható, ha a győri baloldal időlegesen visszavonult a politikai közélettől. Győr megye falvain 1866-ban minden addigit felülmúló elégedetlenségi hullám vonult végig. A vidéket nem a választási manőverek, hanem az áprilisi fagykár, a nyári szárazság, a marhavész, a katonatartás („mely e vidéket legtöbbször igénybe veszi"), a mezőgazdaságot aránytalanul terhelő magas adók és a „termények csekély ára" hozta politikai válságba.

101 Szentmárton és Hédervár az adóelmaradások miatt elrendelt katonai végrehajtás el236