Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

len tiltakozott, Pér és Pinnyéd a győri püspökkel rendezetlen úrbéri viszonya miatt elégedetlenkedett. Balony, Csilizradvány, Szap, Nyarad és Patás csilizközi községek teljesen eladósodtak, mert termékeny földjeiket egyszer az aszály, máskor a mindent elborító belvizek tették teljesen használhatatlanná.

102 Szentmártonban olyan nagy volt a szegénység, hogy az adóbehajtásra kirendelt 11 katona szakaszvezetője (Farkas Lajos) saját aláírásával igazolta a mezőváros szegénység miatti fizetésképtelenségét.

103 1867-ben sem csökkent a községekpanasza, továbbra is az adóterhek (Győrsziget), a katonai beszállásolás (Öttevény, Tét), az erdőhasználat (Bőny), 1849-es hadkárok (Újfalu, Öttevény) idézték elő a vitákat. Malomsok nem nyugodott bele dohánytermelési kérelmének elutasításába. Folytatták a dohánytermelést, ezért állandó hatósági és katonai inzultusnak voltak kitéve. Szemerén az adómegtagadás miatt újabb karhatalmi végrehajtást rendeltek el.

104 A falvak elszegényedése miatt Zichy Henrik ínségügyi királyi biztosnak 1866 szeptemberében csak vetőmagszükségletekre 25 ezer forint gyorssegélyt kellett kiutalnia. A telkes gazdákat pedig — a győri kisiparosokkal egyetemben — a győri uzsoratőkések tették tönkre, és lesüllyesztették őket a tengődő proletártömegek szintjére. A nép életviszonyainak leromlása magával hozta a pusztító népbetegségek elterjedését. 1866 őszén kolera ütött ki Koroncón és Peren, mely átterjedt az egész megyére. Dr. Sikor József megyei főorvos jelentésében ,,a legszegényebb sorsú néprétegek leromlott táplálkozásában", a „nedves, penészes, bűzhödt levegőjű" lakásokban jelölte meg a kolera terjedésének okait.

105 Nem volt pénzkereseti lehetőség sem Győrött, sem a falvakban. A gazdasági egylet hiába kezdeményezte a pápa-keszthelyi vasút építését, a dunai töltések megerősítését, a hansági láp lecsapolását Kapi és Réti térségében, a Bakony-ér szabályozását, a közutak felújítását, a hatóságnak csak a rend fenntartása volt a fő célja. Az 1866. szeptember 17-én létrehozott es. kir. rendőrhatóság szerepét magának a politikai hatóságnak kellett átvenni, mely „a nép tömeges ellenállása folytán itt-ott vérengzésbe fajult" események kirobbanásáért „az alantas politikai közegeket" tette felelőssé.

106 A természeti csapások és a mély politikai válság közepette érte a megyét a poroszosztrák háború kirobbanásának híre. „Magyarország hű fiai az ősöktől örökölt hagyományos hűség érzete által vezéreltetve önként fognak sietni zászlóim alá..." — szólt a császári felhívás, mely Győrött és főleg a megyében nem érte el a kívánt hatást. Harczi Károly megyei alispán július 21-i jelentésében igen nehéznek minősítette a toborzást és megjegyezte, hogy a „hadseregnek a megye határába történt visszavonulása lehangoló hatást tett". Az öt korosztályra kirótt kötelező újoncozás teljesen eredménytelen volt, sokan elbujdostak, mások „korábbi vándorengedélyekkel távolabbi vidékekre húzódtak". Augusztus 30-án kiállított újonclétszám — az alispáni jelentés szerint — döntő mértékben önkéntesekből állt. A „hadjutalék" megemelésével sok, munka nélkül tengődő győri és vidéki lakost sikerült a katonai szolgálatra rábírni, ezzel némileg csökkent a városban a feszültség. Nyomasztotta viszont a megyét a sok sebesült katona kórházi ellátása. Kiürítették a rárói kórházat, ahol 300 sebesültet fogadtak. Győrött másik 300 sebesült szállítmányt láttak el. Simor püspök és Kreusz Krizosztom pannonhalmi főapát egyházi létesítményeket ajánlott fel. A megyeháza két tanácstermét is berendezték kórházi célra. A közadakozást a győri egyletek szervezték. Balogh főispán „honfiúi, emberségi és keresztényi kötelességre" intő felhívása csak a vagyonos és az egyházi hatóságokat mozgatta meg, s jelentésében bevallotta, hogy „a falvak... az ínség miatt... sebesültek fogadására... nem mozdultak".

107 A königrätzi vereség és a prágai békekötés után sem változott a megyei politikai közélet. A Szabó vezette nemesi liberális réteg továbbra is „a figyelő passzivitás" taktikáját 237