Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)
E vélemények még burkolt formában, de már megbízható képet adtak a győri politikai közélet várható elmozdulásairól. A liberális közgondolkodásban még 1861 nyarán tapasztalt „közéleti fáradtság" 1865-ben újra feltámadt, s a politikai konfliktus keresése helyett a tisztességgel vállalt kompromisszum gondolata kezdett tért nyerni. A liberális nemesség magatartásának bírálata némi igazsága ellenére — nézetem szerint — csak ürügy volt a közjogi megbékülés hangoztatásához, mivel a nemesség nagy része politikai passzivitásával az 1848-as és az 1861-es érdekeket képviselte. Ugyanakkor igazságtalan is volt, mert a vidéki nemesség jó része a politikai cselekvés híján éppen a nagyobb gazdasági aktivitásban találta meg társadalmi mozgásterét. A Győrvidéki Gazdasági Egylet termelési, értékesítési és kiállítási kezdeményezései, a vasútépítések, a mezőgazdasági gépipar fellendítése jórészt éppen erre a kis- és középnemesi rétegre épült szellemileg és anyagilag egyaránt. A kibontakozó és a pénztelenség miatt sínylődő ipar is inkább megtalálta a maga gazdasági érdekközösségét a korszerű gazdálkodásra törekvő földbirtokban, mint a pénzét önnön gazdagodására fordító győri kereskedőtőkében. Az ipari és az agrárrétegek törekvéseit elsősorban a hazai közjogi állapotok akadályozták, a kereskedőtőkést inkább birodalmi érdekek befolyásolták. Az előbbieknek nem volt mindegy, hogy milyen eredményei lesznek a már megvívott alkotmányos nemzeti mozgalmaknak, az utóbbiak csak a gazdaság konjunkturális lehetőségei oldaláról mérlegelték a közjogi viszonyokat. A polgári radikálisok és a liberálisok zöme még ekkor is a nemzetgazdaság fejlődése sine qua nonjának tekintették a politikai-közjogi állapotok megváltoztatását az 1848-as és az 1861-es alkotmányjogi alapokon. Szemléletükben a 48-as törvényekből a nemzeti önrendelkezést, s nem a polgári fejlődést szavatoló cikkelyek kaptak nagyobb hangsúlyt, mivel ebben látták a továbblépés legfőbb garanciáját. A liberális tömbön belüli politikai választóvonal a nemzet autonóm törekvésein rajzolódott ki, mely a „húsvéti cikk" megjelenésétől az országgyűlési választásokig nagyon kontúros, többé-kevésbé világosan látható csoportosulásokat eredményezett. A választások után annyiban változott a helyzet, hogy a 48 kontinuitását valló csoport meggyengült, létszámban megcsappant, politikai ereje már nem volt elég ahhoz, hogy a jobbracsuszamlást megakadályozza. A különböző politikai csoportosulások egyetértettek viszont abban, hogy a centráliskatonai kormányzás mindenki számára rossz, végletekig leszűkítheti a politikai és gazdasági mozgásteret. Ezért úgy gondolták, a megegyezés valamilyen formájának elfogadása felé kell fordulniuk, hogy megbuktassák a provizórium rendszerét. A kereskedőburzsoázia a „tisztességes kompromisszum" taktikájával egyre több liberális győri értelmiségit nyert meg magának, amely a szellemi életben, a sajtóban, az egyletekben fokozódó aktivitást fejtett ki. A győri tőkéscsoport őket tolta előtérbe politikai törekvései hangoztatásához. A „hazára nézve üdvös egyetértés" elérésének a februári pátens felfüggesztése volt a legfőbb feltétele. Pálffy felmentése és Sennyey kinevezése felgyorsította a találgatásoktól és a már jelzett, önmarcangoló vitáktól megbolydult megyei élet politikai rendeződését. A megye és a város külön-külön köszöntötte feliratban a főtárnokmestert, s „a hatósági és községi életünk újra éledését" várták tőle. Majláth kancellárt üdvözlő megyei feliratban a Balogh-féle tisztikar egymás mellett említette „a haza területi épségének, autonomicus önállóságának... és az összbirodalmú terület sértetlenségének és nagyhatalmi állásának" érdekeit, mely „alapzatok minden igaz hazafi által óhajtván". 81 E proklamáció utóbbi gondolatának igazát Győrött az őszi események csak részben igazolták, a nemzeti és a birodalmi érdekek ilyetén való összekapcsolása a konzervatív (földbirtokos, egyházi és kereskedőtőkés) szemléletben volt csak igazán jelen, a liberálisok többsége ekkor még 1861-es alapon állt. 230
