Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

Az 1865. szeptember 20-i császári manifesztum e hónap 24-én érkezett Győrbe. A pátens felfüggesztése, „a függő közjogi kérdések... igazságos és méltányos s ugyanazért tartós megoldása", valamint az országgyűlés összehívása ismét mozgásba hozta most már a megyei politikai cselekvés gépezetét is. Újra az agilis Ziska József nyitotta meg a sajtóban a vitát.

82 Még 1860-ban,' az októberi diploma fogadtatásakor kétkedő, bizalmatlanságot kifejező véleményének adott hangot, most úgyszólván fenntartás nélkül ünnepelte a császári elhatározást. Leginkább azt, hogy a leirat megszüntette a februári pátenst, mely az országot ,,az összbirodalom eszméje alá rendelte" és egyenes folytatását ígérte az októberi diploma történelmi jogalapjainak. Felszólította a leendő képviselőket, hogy „kisszerűséggel ne játszák el a jövőt és iparkodjanak lovagias férfiassággal a múltra fátyolt vetni". Ziska, a hajdani márciusi ifjú és radikális baloldali demokrata lelkesültsége pontosan jelezte, hogy a győri liberálisok egy csoportja határozott irányt vett a 48-as törvények revíziójára, „a múltból okult óvatossággal... a nemzet becsülete megsértése nélkül" kíván haladni „a jövő korszerű felfogása" irányába. 1865. október l-jén, ahogy 1860-ban Péterházán, most ismét Szabó Kálmán hívta „magántanácskozmányra" a liberális vezető réteget. Egyetlen határozatot hoztak: a megye nem lép fel még nyíltan a politikai küzdőtéren, inkább a „figyelő passzivitást folytatja". Kivéve a követválasztást, ahol az 1861. évi bizottmány teljesíteni fogja alkotmányos feladatát.

83 A tanácskozás vitájában határozottan kirajzolódott az 1861-es alkotmányos térfoglalás teljes visszaállításának igénye (Zmeskál Sándor, Kiss Sándor, Zombath Antal). Volt, aki törvénytelennek nevezte a kancellária és a helytartótanács működését (Zombath), hivatkozva az 1848-as törvényekre, mely biztosította a felelős magyar minisztériumot. Szabó Kálmán azon kérdésére, hogy „akarunk-e passzivitásban maradni, vagy cselekedni?" — megoszlottak a vélemények. Gyapay Dénes, a volt szélsőbal most „az opportunitás" szempontjából a részleges térfoglalás mellett szavazott, s látszott, hogy gondolkodásában erőteljesen jobbra tart, Kálóczy nem foglalt érdemben állást. A részleges térfoglalást elutasította a nemrégiben feltűnt, markáns szemléletű baloldali liberális Matkovich János, aki a liberális réteg „paktálómentes" irányvonalát képviselte. Szabó Kálmán őrá hallgatott. Gyapayn kívül Ziska is megvallotta politikai fordulatát, mert Kálóczy javaslatára (a kisebbség vesse alá véleményét a többség akaratának) elutasítólag válaszolt, és az egyéni szabadság korlátozásának minősítette a felvetést. Az ülésen elhatározták, hogy küldöttséggel keresik fel Oroszváron az 1861-es főispánt, gr. Zichy Ferrárisz Bódogot, és kinyilvánítják előtte a megye akaratát, vagyis Zichy főispáni visszahívását. A küldöttség úgyszólván teljes egészében baloldali liberálisokból került ki, s tagja volt az itthon tartózkodó és aktív politikai szerepet vállaló Xántus János is. A magántanácskozás után világossá vált, hogy a megyei liberálisok nem kívánták az 1861-es alkotmányos álláspontjukat megváltoztatni, s kisebbségbe szorították az ún. „egyezkedőket". A képviselő-választás azonban a hivatalában maradt provizórikus adminisztráció kezében volt, maga Balogh főispán lett a választási biztos. A követválasztás „középponti választmányában" túlsúlyba kerültek a Győr városi jobboldali liberálisok.

84 A megyei liberális baloldal pedig éppen a képviselő-választáson akarta érvényesíteni politikai szempontjait és érdekeit. Az alakuló ülésen az 1862-es tisztikart bíráló Kozma Imrébe szabályszerűen belefojtották a szót, lehurrogták. így a továbbiak komoly politikai konfrontációt ígértek. Sennyey Pál szeptember 24-i rendelkezésében — az 1848-as és az 1861-es választásoknak megfelelően — Győr megye három, Győr város pedig egy követet küldhetett az ország231