Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)
dik". 55 6000 forintnyi összeg kellett a téli hónapok átvészeléséhez, melyhez a város kénytelen volt 2000 forint kölcsönt felvenni. A szociális nyomor kísérőjelenségeiről is szólnak a korabeli források. A nagy elszegényedés miatt nőtt az öngyilkosságok száma, egyre emelkedett a Dunából kifogott, feltehetően öngyilkosságot elkövetett személyek száma. 1864 januárjában a Győrött elhalt 69 főből 16-an végelgyengülésben és 14-en tüdővészben pusztultak el, közülük 27 fő egy- és tízéves kor közötti gyermek volt. 56 A város tele volt csavargó és kolduló iskolaköteles gyermekekkel. Tovább folytak a gyűjtések; a felolvasóestek, koncertek, bálok bevételét felajánlották az ínségalapra, de ezek sem tudták megnyugtató módon megoldani a nagyfokú pauperizálódást. 57 A falvakban elszaporodtak a rablások és a rablógyilkosságok. A szomszédos Veszprém megyéből írták a győri lap levelezési rovatához, hogy „mindennapivá lett" a rablógyilkosság miatti halálos ítéletek kiszabása és végrehajtása. 58 A Szigetköz községeiből, főleg Ráróról délre vándoroltak a munka nélkül maradt zsellérek, nagyobb részük Verőce és Pozsega megyébe költözött. Mások Bulgáriába mentek munkát keresni és földhöz jutni. 59 Győrött a városi hatóság, hogy „a koldusok erőszakos zaklatásaitól megkíméltessék", kijelölte a pénteki napot a heti egyszeri koldulásra, de csak azok számára, akik „koldulási jelvénnyel" rendelkeztek. A Bisinger-alapítvány kamataiból pedig létrehozták 1864-ben a győri dologházat. 60 Mint látható, az 1862—65-ös években a gyenge, erőtlen, támasz nélküli közhatóság sem a közjogi, sem a nagy fontosságú gazdasági, szociális területeken nem tudott érdemesíthető akciót és eredményt elérni. A befagyott és megdermedt közjogi állapotok egyetlen, társadalmi mozgásra utaló, értékelhető jelensége volt a különböző egyletek újjászerveződése és megszaporodása. 1864 októberében 16 hivatalosan számon tartott egylet működött Győrött, négy gazdasági, három kulturális-művészeti, három egyházi és öt egyéb társadalmi jellegű egylet. 61 Az egyleti mozgalom fellendülésének két fontos oka volt: egyrészt az aszály, az árvíz és más természeti csapások által keletkezett, iszonyú elnyomorodás enyhítésére szolgáló közadakozó és gyűjtőegyleteket maga a hatóság szorgalmazta, mert a súlyos társadalmi teher egy részét levette válláról, másrészt a közhasznú társadalmi cselekvés és közéleti (burkolt politikai) ambíciók számára az egyletek nyújtottak társadalmi színteret és közösségi védettséget. Ez utóbbiak tevékenysége sem volt igazán politikai természetű, erős hatósági figyelem és ellenőrzés mellett működhettek. A törvényességi kereteket nem lépték túl, mégis puszta létezésükkel olyan közéleti színteret képviseltek, ahova a provizórikus hatóságok nem jutottak be. A Győrvidéki Gazdasági Egylet a már említett, aszály sújtotta Alföldnek a hatóságok megkerülésével nyújtott pénz- és gabonasegélyt. A gyűjtés meghirdetésével akartak ugyanis a hatóságok erkölcsi tőkét kovácsolni önmaguknak, mely — mint láttuk — nem hozott eredményt. Midőn erről Balogh panaszkodott a helytartótanácsnak, Pálffy nyomatékkal leszögezte a gazdasági egyletre célozva, hogy „...a gazdasági vagy más hasonló egyesület ezen minőségében önálló és a kormánytól független közigazgatási vagy végrehajtási működést az ínség örve alatt ne gyakoroljon.. ," 62 Más egyletek az általuk gyűjtött pénzeket vagy maguk kiosztották, vagy a Győri Jótékony Nőegylet rendelkezésére bocsátották, amely gondoskodott a szegények közötti szétosztásról. Az olvasóegylet a szavalati estélyek, a zeneegylet a hangversenyek teljes bevételét ajánlotta az „ínségi alapra". A gasztronómegylet, a kereskedősegédek egylete, a kereskedelmi gyűlde bálok bevételét ajánlotta fel ugyanerre a célra. Olyan gyakori volt a 225
