Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

hogy ,,a bűnügyi eljárás tellyesítvén... a vizsgálati időszak büntetésül lett beszámítása után szabadon engedtetett". Ez természetesen azt jelentette, hogy 1861-ben Kurucz hadbírósági kiadását csendben megtagadta az alkotmányos törvényhatóság. Fekete Antal pandúrkáplárt azért kellett eltávolítani a megyei szolgálatból, mert 1861 őszén Sövényházán „nyilvános erőszakot követett el" a győri pénzügyőrség két biztosa ellen. 35 A kancellária Kisfaludy József győri lakos múltjáról, jelenbeni politikai és erkölcsi magaviseletéről kért igazoló je­lentést. A 65 éves Kisfaludynak — aki korábban a császári hadsereg főhadnagya volt — azt rótták fel, hogy kapcsolatot tartott Kossuthtal. Az 1862. november 18-i jelentés igazolta ezt a feltevést, mivel Kisfaludy (mint Kossuth nejének közeli rokona) Kossuthot „Londonban oda birandó, hogy menekültekkel együtt amnesztiáért folyamodjék, s így az államnak újjá alakulását elősegítse". Az idős, nyomorban élő katonát Balogh azzal mentette, hogy „ezzel hazája irányában óhajtván érdemeket szerezni", s a vád elejtését javasolta. 36 Ugyancsak je­lentést kértek Haubner Máté szuperintendens magatartásáról. Balogh főispán ködösített, s ezáltal védte Haubner 1860—61. évi „nagy győri visszatérését". 37 Megleckéztették Sza­bó Kálmánt az árvaszék anyagi-pénzügyi alapjainak zilált állapotáért, ám a volt alkotmá­nyos megyei alispán elhárította magától az érdemi válaszadást, mert azt „a létező megye hatóság állásával elvileg megegyeztethetőnek nem találta". E vizsgálatokat meglehetősen nagy közöny kísérte, a közéleti, politikai aktivitás mély­pontra esett vissza. A kávéházakban „alig látni magyar lapot", a német lapok közül a Kikéri karikatúráit és vicceit kísérte a legnagyobb érdeklődés. Széchenyi halálának kétéves évfor­dulóján Nagy Endre kifakadt lapjában „a legnagyobb magyar" iránti közöny miatt, mivel semmiféle megemlékezést nem tartottak a városban. Maga a lap Széchenyi István emléké­nek azzal tisztelgett, hogy egyre gyakrabban idézte a gazdasági és társadalmi reformgon­dolkodásról vallott Széchenyi-eszméket. A Széchenyi-idézetek azonban mindig egy-két mondatos citátumok voltak, általában nem a koncepció, hanem a jelenség, a példa illusztrá­tumává váltak. A gazdasági egyletben kibontakozó gazdászati gondolkodás kellő szellemi inspirációkat kapott a Széchenyi-életműből, ám e törekvésekben jócskán volt önigazolás, a megtett lépések apológiája. 38 A bizonytalanságban lebegő liberális gondolkodás nyíltan nem lépett fel a közéleti harc színpadán, inkább belülről, szomorúan-búsan mardosta önmagát. Az 1863-as újévi köszön­tőben Nagy Endre a hirtelen eluralkodott német szelleműségen háborgott. Nem tudott bele­nyugodni abba, hogy ,,... idegen elemek általi elkorcsosulás tapasztalható... s a társas kö­reinkben, francia, német szavakat kotyvasztunk... hírlapirodalmunk betegeskedik, az olvasó közönség egyre fogy.. ,". 39 A radikális polgári felfogású szerkesztőnek ebben a környezetben nem maradt más javaslata, mint az, hogy „gazdasági egyletünk virágozzék, s legyen jobb gazda, mint egyes gazdáink szoktak lenni". Újra felerősödött a korábbi ökonomista szellem, amely a gazdaság felvirágoztatásától várta a közjogi állapotok jobbra fordulását. A gazdasági felemelkedés, benne elsősorban az „iparos osztály" szószólójaként ismert Beöthy Károly lankadatlan elméleti és gyakorlati munkásságával egyre jobban magára talált az ipart fejlesztő mozgalom, főként a mezőgaz­dasági gépgyártás területén. 1864 novemberében e mozgalom azonban kissé megtorpant, mert 44 éves korában Beöthy hirtelen meghalt. Temetése csendes tüntetés volt az 1861-es alkotmányos törekvések mellett, koporsóját és a sírt „volt alkotmányos tiszttársai, búsan lobogó fáklyákkal állék körül". Az 1860. április 30-i, Széchenyi-gyászünnepségen forradal­mi hangulatot szító Liszkay „helvét pap... ékes szólásával ragyogó gyászbeszédet tartott", most is, melyben felidézte az 1860—61-es éveket. A közönytől féltette a közjogi harc sike­220

Next

/
Oldalképek
Tartalom