Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók
gyermekét — Izsákot — feláldozni kész Ábrahámot a hűségéről meggyőződött Úr, a felhők közül előbukkanó angyal által megállítja cselekedetében. 104 A kép rendkívül dinamikus, a késével Izsák összegörnyedt teste felé fordult, de fejével már az Úr angyalának szózatára figyelő Ábrahám mozdulatát a lepel lebbenő szárnyai teszik lendületessé. A kép jobb szélén lévő összeborult fatörzsek között már felsejlik a majdani áldozati állat alakja is. A mészárosmunka számára ez a tartalom jelenthette a szakmai párhuzamot, mely a zászlón való megfogalmazását indokolttá tette. Ábrahám a megingathatatlan keresztény hit előképe, mely az ellenreformáció offenzívája idején ideológiai jelentőséget adott az ábrázolásnak. A jelenet megfogalmazása ikonográfiailag a képzőművészetben leggyakrabban alkalmazott ábrázolásmódja, valószínű sok előkép állt a zászlófestő rendelkezésére. 105 6. A szigeti molnárok céhzászlója (1782) A győri püspökség birtokához tartozó Győr környéki vizeken működő molnárok földesuruktól származó céhlevele (1632) nemcsak a zászlókészítés feladatát írta elő, hanem pontosan meghatározta ábrázolásainak témáit is. 106 Az eredeti, XVII. századi zászló nem maradt ránk, de XVIII. századi utóda az eredeti előírásoknak megfelelő képekkel igazolja a céhzászlók eredetét. A győri zászlóanyagban meghatározó doppelstander típusnak a molnárok zászlója egy sajátos változata, kivétel. Az eltérés forrása a függőleges — körmeneti zászlókhoz hasonló — függesztés, mely a zászló dekorációjának átrendezését megkövetelte. A zászlókép a rúdra merőleges tengelyű, ehhez szerkesztették a feliratok és jelek irányát is. Bár a keresztrúd nem került gyűjteményünkbe, a hordozórúd zászlócsúcsának keresztirányú tüskéje igazolja a zászló felfüggesztésének módját. A zászlócsúcs sajátossága a céhjelvényekből — hetesorsó és malomvas — kialakított forma, amely eltér az általánosan használt kereszt- és levélidomoktól. Az egylapos zászló mindkét oldalának díszítése azonos szerkezetű. A sárgult — hajdan feltehetően fehér — damaszt rövidebb oldalánál ovális kartusba helyezett magyar kiscímer és a Habsburg-család genealógiai címerét mellén hordozó kétfejű sasos birodalmi jelvény fogja közre a zászlókép ovális keretét. Fölül, a keresztrúddal párhuzamosan a zászlókészítés évszáma húzódik. A zászlómező közepét kitöltő, felül fuzérdíszes aranykeretbe foglalt zászlóképek mellett kétoldalt a céhmagisztrátus névsora és a szervezet nevének két részre tagolt szövege olvasható. A fecskefarok csúcsainak kezdetén malomvas, illetve az oldalfogazott nagykerék céhjelvényül alkalmazott képe kapott helyet. Az ezüstszálas rojtszegély mellett aranyés (megfeketedett) ezüstszínnel festett keretdísz dekorálja a zászló széleit. A felerősítésre a rövidebb oldalra varrt piros, fehér, zöld, valamint nemzetiszínű szalagok szolgálnak. A zászlóképek az eredeti céhlevél előírásainak megfelelően egyik oldalon „aranyos Monstrantia", másikon „Szent Joseph képe és ábrázattya". A monstrancia az úrnapi ünnep, a körmenetek főszereplője, a felszentelt ostya hordozásának eszköze. A zászlón való megjelenítése közvetlenül utal a céhzászló körmeneti funkciójára. A festő a képhez való mintát a székesegyházi kincstárban őrzött Keresztély Ágost győri püspök úrmutatójában találhatta meg, melynek jellemzője az ostyatartót övező trébelt felhőkeret és a belőle kiinduló sugaras dicsfények koszorúja. 106/a A zászlóképen való ábrázolása viszonylag egyszerű dekoratőri teljesítményt kívánt, a talpazatul szolgáló, felhőkön támaszkodó angyalok jól megrajzolt tipikus barokk puttók. (37. kép) 170
