Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

Ezek jellegét a hagyományok által fenntartott századunkban is elődeiktől örökölt formában megrendezett ünnepi eseményekről készült fényképek segítségével és a sajtóban megjelent leírások alapján rekonstruálhatjuk.

73 A céhzászlók történetének emlékezetes epizódja az ünnepélyes avatás, a zászló felszentelése. A zászlószentelési rítus külsőségeinek felidézéséhez a polgári őrcsapatok ünnepélyeiről készült egykorú ábrázolások nyújtanak segítséget.

74 A számadáskönyvek, céhjegyzőkönyvek adatai, az avatási költségek részletes kimutatásai körvonalazzák a zászlószenteléssel járó istentiszteletek és az ünnepséget követő lakomák képét. A győri csizmadiák zászlószentelési vendégségre fordított kiadásai a nagy létszámú céhnek megfelelő arányúak voltak. Tíz pár „zsiba", öt borjú, 31 forint ára kenyér és két forint ára „czukor sütemény" adta az ünnepi ebéd alapanyagát, melyet 10 üveg „Sampáne", hat akó bor és 53 üveg „savanyó víz" öblíthetett le. (Az anyagköltséghez természetesen a zsibahajtók, lúdtisztítók, borjúfejtő, hajdúk, kocsis munkadíja és az ilyenkor szokásos töréskárok járultak.)

75 A nagybajcsi molnárok 1862-es zászlószentelése szerényebb volt, kisebb költséggel járt. A szentmisére, lámpásokra, az esperes tiszteletdíjára fordított összegen kívül az ebédköltség 14 forint 9 krajcárja és a 124 icce bor 24 forint 40 krajcáros tétele járult.

76 A zászlószentelés mindenkori közreműködője a zászlóanya volt, aki — részben adományaival, részben a zászlóra hímeztetett emlékszalaggal — hozzájárult a zászlókészítéshez és az ünnepség hagyományaihoz. A zászlószentelési aktus részleteit az eseményeket rögzítő ,,Örök emlék" nem jegyezte fel, csak azt tudjuk, hogy az egyházi szertartást Tóth József apátkanonok, városi plébános vezette, a céh főbiztosa, Tomentsek Ferenc jelenlétében. Az új zászló keresztanyja Nemes Bárány Julianna kisasszony volt, akit az avatás után a plébános házánál tartott ebéden rövid beszédben köszöntöttek.

77 A céhek megszűnése után használatban maradt céhzászlók a rövid ipartestületi periódus után az iparosok temetkezési egyleteinek tulajdonába mentek át, melyek a céhek hajdani egyházi funkcióit is átvették.

78 A csizmadiák is a temetkezési egyletnek ajándékozták hajdani zászlójukat, azzal, „hogy minden egyházi körmenetnél, valamint minden egyes egyleti tag temetésénél e zászló alatt menjenek a tagok".

79 A csizmadia céhzászló százéves jubileumán (1940) zászlóik alatt jelentek meg a „tisztes kőműves céh, az ácsok egylete, a szegkovácsok egylete, a cipészek temetkezési egylete" más polgári egyesülettel együtt.

80 6. A zászlógyűjtemény eredete, a zászlók állapota A céhemlékek klasszikus megőrzésének egyik lehetősége az ipartársulati rendszer megszüntetésével kapcsolatos országos gyűjtőkampány volt, mely az akkor már létező közgyűjtemények céhanyagának kialakulását eredményezte vagy megalapozta.

81 A céhzászlók zöme a győri bencés múzeumba is a múlt század hetvenes éveinek végén került, többnyire á céhek ajándékaként. A többi céhtárgytól eltérően a zászlók általában a templomban őriztettek, és az egyházi rendezvényeken továbbra is használatban maradtak. A hagyományaikhoz ragaszkodó, illetve utódegyleteket létrehozó egykori céhek részben a templomi szolgálatban, részben a tovább élő temetkezési egyletek kegyeletes feladatai kapcsán még régi zászlójukat használták, és azok alatt vonultak továbbra is a körmeneteken, jubiláris céhünnepeken. Ezek a zászlók csak később kerültek múzeumi megőrzésre, mint a mészárosoké 160