Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

seny és a szabad vállalkozás szellemének visszafogására, a mesterlétszám befagyasztására, monopóliumának fenntartására. A kézműves polgárságnak ez a magatartása akaratlanul is a birodalom gazdaságpolitikai érdekeit szolgálta. A céhzászló a testületi szellem megtestesítőjeként a XIX. század második felében feltámadó polgári egyesületi mozgalomban új értelmet kapott. A megváltozott gazdasági viszonyoknak a kisipart sújtó hatásaival szemben az összetartozás szimbólumává emelte az egyleti zászlót, melynek tetemes költségeinek vállalására késztette a céhtagokat.

66 5. A zászlóhasználat szokásaihoz Az úrnapi körmeneteknek a barokk kori látványosságokkal tűzdelt változatait Bálint Sándor ismerteti.

67 Közülük a győri jezsuita diákok szervezésében bonyolított XVII. századi győri processiók különösen érdekesek, ugyanis az ünnepkör prefigurációs ószövetségi jeleneteinek felidézése — a frigyláda — oltáriszentség párhuzam az 1650-es „Jerikó eleste" című misztériumjátékban — a céhes hagyományokhoz is szervesen kapcsolódtak. Később ezek a körmeneti jelenetek, tárgyak felkerültek a zászlóképekre. A molnárokén az oltáriszentséget, az asztalosokén a frigyládát ábrázolták, a gombkötők zászlóképén pedig a jerikói frigyládahordozás jelenetét örökítették meg. A céhlevelek általában tényszerűen fogalmazták meg a céhek vallási kötelezettségeit, a szokásokra utaló forrás elég ritka. A vargák számára kiadott 1607-es szabályzat szentelt nagyobb teret a szolgáltatások részleteinek. Ennek kivonataként kezelhető legényrendtartás 1610-es magyar nyelvű szövege némileg érzékelteti a körmenetek hangulatát: „Úr Napján minnyayan es mind a gyülekezetben leueö Attyafyak tartoznak ielen lenny az eö reghy szokások szerent az Processioban, es nagy ahetatosságal AZ OLTARY SZENTSÉGET égheö szeöuetnekkel késény myndenkynek koszoruya leuen feyebe, mind az Szentegyház aytaiaig az Papok előtt jarwan, es myndenik az eö Szeöuetnekett szép uiragokkal megh ékesettwén..." A körmenet a vár bástyáin vonult, a szentostyát vivő pap fölé emelt baldachin hordozását és a „szövétnekes" kíséretet a hagyomány szerint vállalták az egyes céhek. A felvonuláson részt vevő csoportok sorrendjét nem ismerjük, csupán a gombkötők artikulusa jelölte meg a céh helyét a szabók menete után.

68 A gombkötőknek a kócsagtollal való zászló- és ládakísérés ügyében benyújtott panasza sejteti, hogy a körmeneteken megjelent céhek szakmai körükre jellemző, megkülönböztethető viseletben és jelvényekkel vonultak a zászló alatt.

69 A zászlóhordozás feltehetően a legények feladata volt, legalábbis erre következtethetünk a molnárok szabályzatából, mely évi egy forinttal honorálta a legény társaság körmeneti szolgálatát.

70 A kovácslegények rendtartása (1755) büntetést helyezett kilátásba, ha „az legények a' Czéh Zászlójában ollankor kárt tennének a' Templombul ki vételkor, vagy ismét bé vételkor, ugy hogy vagy fáját eltörnék, vagy Materiáját roityát, czafrangját, avagy sinórját el szakasztanák.. .".

71 Az úrnapi és más „szokott" körmenetek látványossága feltehetően fokozatosan hanyatlott, elmaradtak a dramatikus elemekkel tűzdelt bibliai jelenetek. A gombkötők idézett tiltakozása (1766) is a felvonulások uniformizálódását kifogásolta.

72 A processiók díszes felvonulássá egyszerűsödtek, melyek ünnepélyességét meghatározták a díszes zászlók alatt vonuló, felvirágzott fáklyákkal, gyertyatartóval felszerelt céhbeli mesterek és legények. 159