Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Varsányi P. I.: Hetvényi István: Emlékirat (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből)

pedig fürödni jártunk dobszóval a változóhoz. Itt, amint levetkőztünk, többeknek a hátán lehetett látni a vesszőzésnek eltörölhetetlen nyomait. Olyanoknál tudniillik, akik a sorkatonaságnál már szolgáltak. Ezek a honvédségnél is csak vesződségül szolgáltak. Többnyire vason és áristomban voltak. Reggelenkint hozott be a kaszárnyába, Pál bátyámnak akkoriban 11 éves kisleánya Vicza, nekem és Nagy Sándornak fehér cipót és cigánypecsenyét reggelire, néném Kati küldte. Azért mikor utána való télen Verbászon voltunk, egy reggelen Rodonszky nevű honvéd tréfából mondta: „épen előbb kereste a kisleány a pecsenyével". Biz az jó volna, ha úgy volna, válaszoltam neki. Egyszercsak jött a parancs, hogy el fogunk maserozni Komáromba. Úgy is lett. Július hónapban elhagytuk Győrt.

48 Gyalog maséroztunk Komáromba. Néhány lovas nemzetőr és sok népség Győrből elkésértek bennünket a galambvendéglőig.

49 Tremml Rézi egész a galambvendéglőig ellötyögette utánom a kávét, melyet édesanyám küldött, azután meg hazalötyögette, mert nem ittam meg... én bizon restellettem a glédában kávézni. A Győrből való kimasérozásunk előtti nap estéjén a tiszteknek fáklyás zenét adtunk. Úgy tele lettünk korommal, hogy alig bírtunk másnap kimosakodni belőle. Gönyő

50 volt az első állomásunk, itt bekvártélyoztak bennünket. Pál bátyám, Kati néném, Hutflösz István és neje elkésértek engem, vagy jobban mondva gőzhajón utánunk jöttek Gönyőre. Mire mi gyalog odaértünk, akkorra már azok is ott voltak. Igen jó kedvvel maséroztunk. Daloltunk az úton. Ezt a nótát mondtuk leginkább: „Seprik a pápai utcát Maséroznak a katonák Tizenhat esztendős barna kislyány Megyén a regement után" sat. Délután bátyám, néném és Hutflöszék elbúcsúztak tőlem, s a gőzhajón visszamentek Győrbe, mi pedig másnap reggel jó korán tovább folytattuk utunkat. Ács volt a második állomás. Itt találkoztam Varga Károllyal, aki Pápán iskolatársam volt. Egy parasztházban voltunk bekvártélyozva, ahol az udvaron háltunk, s 11 óráig beszélgettünk, azután elaludtunk. Másnap reggel tovább folytattuk a marsot, s délelőtt 10 óra tájban bemaséroztunk Komáromba, ahol az új várban a Nro I és Nro U-ben lettünk elhelyezve. Itt csak egynehány nap voltunk. Szalmazsákokat és ágyneműt nem is kaptunk. Csak üres vaságyaink voltak, s azoknak deszkáin háltunk. Körülbelül egy hét alatt bementünk az óvárba, ahol egy kaszárnyába lettünk elhelyezve, s rendes bútorzatot és ágyneműt faszoltunk.

51 Itt sem voltunk soká. Talán mintegy 8 nap alatt jött a rendelet, hogy el fogunk menni Bács megyébe, Verbászra a rácok ellen.

52 Mindenki nagy örömmel vette a hírt. Tisztek a közhonvédekkel összeölelkeztek örömükben, i Komáromban létünk alatt kaptunk köpönyegeket, de nem az egész zászlóallj, hanem leginkább csak az altisztek. Itt kapott az egész zászlóallj kék posztó sapkákat cin rózsákkal, melyeken Magyarország címere volt és schürmlederrel.

53 Itt meglátogatott bennünket, éppen amikor az első század délutáni parancsolatra ki volt rukkolva, Kaiser kapitány, aki Győrben az V-ik zászlóalljat szervezte. Ez még az új várban volt. Győrben hírét vették, hogy Komáromból el fogunk maserozni,

54 többen lejöttek Komáromba búcsúlátogatásra. Lejött Kati néném is Czunpfnéval és Bodrogival. Néném, hogy tőlem, Czunpfhé és Bodrogi pedig, hogy Nagy Sándortól elbúcsúzzanak. Éppen altiszt iskolában voltunk az óvárban, midőn Belovicz nevű dobos bejött, s az ajtónál megállva rám 127