Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Varsányi P. I.: Hetvényi István: Emlékirat (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből)

Hetvényi István: EMLÉKIRAT (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből) Bevezető: Az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc óta eltelt időben számos napló, emlékirat, visszaemlékezés látott napvilágot. Volt nemzetőrök, honvédek (többségükben tisztek) elevenítették fel élményeiket, rajzolták meg — más és más látószögből — a feledhetetlen tizenhét hónap képét, hogy annak eseményeit pontosítsák, színeit gazdagítsák. Már-már úgy tűnik, hogy történeti kutatásunk minden ilyen forrásmunkát feltárt, a véletlen mégis tartogat számunkra meglepetést; bizonyítva a Thomas Mann-i tétel igazságát: a történelem feneketlen kút, amelyben érdemes újból és újból kutatni, búvárkodni, új értékeket felszínre hozni. A nem várt szerencse egy soproni család féltve őrzött relikviájaként adta kezünkbe Hetvényi István honvéd emlékiratát. Gondban és zavarban vagyunk, amikor szerzőnk nevét kell leírnunk. 1848—1849 harcait Simstich István

+ néven küzdötte végig; büntetőszolgálatát a császári 39. Don Miguelgyalogezrednél viszont már Hetvényi Istvánként töltötte. Az ellentmondás feloldása önmagában is érdekes, mondhatnánk regényes választ ígér. 1849 augusztusában Temesvárott állították a császári sorozóbizottság elé. Annak ellenére, hogy a szabadságharcunkat jóformán végigbetegeskedte, a katonaorvos mégis alkalmasnak minősítette Simstich Istvánt sorkatonai szolgálatra. Gondolva egyet, most már Hetvényi Istvánként állt ismét a sorozóbizottság elé, de így is „tauglich" nak (alkalmas) minősült. Hivatalosan ez utóbbi nevet 1871-ben vette fel, de a császár kenyerén e névvel élt.

++ Most életének azon részleteire térnénk csak ki, amelyek jelen közlendőnkbe nem kerülhettek bele. Az adatok jelentős részét az emlékiratból merítettük, a kiegészítéseket unokájától, a kézirat tulajdonosától kaptuk.

+++ Simstich István 1827. február 6-án született Győrben, egy „gazdálkodó győrvárosi polgár" családjában. Tanulmányait az újvárosi evangélikus elemi iskolában kezdte; a gimnázium alsóbb osztályait (úgynevezett „kisgimnázium" és „algimnázium négy osztálya") szintén szülővárosában, s ugyanannál a felekezetnél végezte. Ezt követően iratkozott be a Benedek-rendi főgimnáziumba, az első bölcsészeti osztály elvégzésére. A következő tanév már Pápán, a református kollégiumban találta. Pápán jut el hozzá az 1848. március 15-i történések híre. Azt, hogy miként reagáltak a diákok minderre, s az utána következőkre, az itt közölt emlékiratrészlet tartalmazza. Pápai tanulmányait az 1848-as forradalmi események megszakítják: nemzetőr lesz, majd a győri toborzás első napján (1848. június 4.) felcsap katonának, belép az 5. honvédzászlóalj kötelékébe. (Tanulmányait jóval később, s magánúton fejezte be: 1872-ben 117