Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Varsányi P. I.: Hetvényi István: Emlékirat (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből)

1. kép Hetvényi-Simstich István (1827-1904) vizsgázott az „észjog", a római jog, „Magyarország fejlődése" és „encyclopedia" tárgyakból ugyancsak Pápán.) Simstich István az 5. honvédzászlóalj katonája 1848 augusztusáig volt, akkor kérte át magát a tüzérséghez. 1848 novemberétől — annak megalakulásától — au. bácskai hadtest egyik alakulatában szolgált, előbb Bakonyi tábornok, majd Esterházy Sándor gróf parancsnoksága alatt. Résztvevője a szerb felkelők ellen vívott „kis szabadságharc" katonai akcióinak, melyek közül Szenttamás ostroma emelkedik ki 1848. szeptember 21-én. Szerzőnket vissza-visszatérő betegsége akadályozta meg abban, hogy hadtestével nagyobb ütközetben vehessen részt. Még tanúja Esterházy gróf árulásának; s annak, hogy Vécsey Károly gróf átveszi a hadtest parancsnokságát, de Szegeden, illetve Hódmezővásárhelyen kénytelen maradni, s a kórházi ágyat nyomni, míg katonatársai a tavaszi hadjáratra készülődnek a Tisza vonala mögött. 1849 tavaszától, mint a szegedi IV. hadtest tüzére vesz részt Szeged védelmében a támadó szerbekkel szemben (Szőreg). Innen indulnak 1849. április 14-én a Délvidék felszabadítására. A bács-bánáti IV. hadtest 1. hadosztályának katonájaként (parancsnoka Kohlmann ezredes) három jelentős ütközetben harcol: a Torontál megyei Mokrinnál (április 23.), Melencénél (április 29.) és Tomasevác-Uzdin térségében (május 7.). Augusztus 19-én a Vaskapu hegyszoros közelében tették le a fegyvert, s őrá is a honvédsereg közlegényeinek, altisztjeinek sorsa várt: Temesvárott sorozták be a már említett sorgyalogezredbe, hogy Königgrátzbe és Prágába vezényeljék. E kényszerszolgálat 1852. május 2-án ért véget, amikor is szerzőnket szabadságolták, s hazatérhetett Győrbe. Ezt követően nagy erőpróba várt rá: megtalálni helyét a civil életben, megfelelő foglalkozást keresni (a volt honvédeket akkor még nem mindenütt fogadták bizalommal). Egy ideig bátyja és a győriek régi foglalkozásával kereste meg kenyerét: hajózásból élt (úgynevezett burcsellás volt). 1855-ben hívták első ízben segédtanítónak, Kispécre. 1856—1858 között Győrújfalu evangélikus iskolájának rendes tanítója, 1858-tól — nyugdíjázásáig — Enesén oktatta az elemi iskolás gyermekeket. Oktató-nevelő munkája mellett három éven át havonként megjelenő — kézírásos — iskolai lapot szerkesztett, a „Tanodái közlöny a Győr megyei evang. tanítók körében" címűt. 1860-ban — az akkor már két éve működő — soproni evangélikus tanítóképzőben szerezte meg tanítói oklevelét. 1864 nyarán kötött házasságot Szilágyi Zsuzsannával. Amikor emlékiratában erről ír, egyik mondata megragadta figyelmünket: „Az eskető lelkész volt Haubner Máté szuperintendens, aki a lakodalmi ebéden is jelen volt Győrben Matild leányával." Nos, Haubner Máté (1794—1880) sem kerülte, kerülhette el a győztes császáriak ítélkező haragját: 1848-as f körleveleiért Kufstein várbörtönét kellett megjárnia, ahová — s ez abban a korban is feltű118