Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

2. A számvevő (perceptor) A perceptor (incassator) feladata kezdetben a kocsmabérlet kezelése volt.

48 Bár a directorral együtt elsőként alakult ki e tisztség, időszakunkban folyamatosan csak 1814—16, 1831—36, 1842—46 között töltötték be. Néhány közbirtokos 1824-ben is hangsúlyozta a választás szükségességét, de javaslatukat egy félmegoldás rövid távú bevezetésével elvetették. A közt érintő, az igazgató kezén átmenő nagyobb kimenő és bejövő pénzösszegeket a jegyző, a vámból és a zálogolásokból befolyó jövedelmeket a mezőbírák ellenőrzésére bízták volna. (1824. V. 20.) 1831-ben a közbirtokossági szervezet megszilárdításakor újra választottak perceptort, és feladatait öt pontban határozták meg. (1831. V. 25.) O lett a pénzügyek legfőbb kezelője. Az igazgatóhoz adandó zálogokat az átadó csőszök és mezőőrök neki is kötelesek voltak bemondani, amiről ő dátum szerint külön könyvet vezetett; a kiváltáskor átadott összegeket már ő kezelte, ahogy a directorhoz bejövő vámjövedelmeket és fubéreket is. Az igazgatói kifizetéseket intézte, és ezekről nyugtákat készített. Ennek elmulasztása 1 ft feletti kiadás esetén saját költségből történő megtérítést vonta maga után. A bevételekről, kiadásokról „napra pontos" lajstrom vezetését írták elő. Azt, hogy e pontokat nem mindig tartották be, nemcsak a belső ellentéteknek, hanem a szilárddá nem vált hatáskörök tartalmi változásainak is betudhatjuk. (Csak egy példa az utóbbira: a mezőbírói kasszát csak a „nagyobb bevételek" esetén kezelte a számvevő. Az áthajtott állatok után járó pénzt pedig az 1840-es években a csendbiztostól, vagy az ennél jövedelmezőbb bérleti rendszer kihasználójától kapta.) 3. A jegyző A fejlett írásbeliséget igénylő közbirtokossági szervezet megkövetelte az állandó jegyző alkalmazását. Őt az éves tisztújításokon legtöbbször újraválasztották. Az 1840-es évek derekán a sok munka és a fizetés hiánya miatt az újraválasztáskor senki nem vállalta a jegyzői hivatal betöltését. Fekete György fizetésmegállapítást indítványozó javaslatát mégis elvetették. Csak hosszas húzódozások után Győry Dánielt követve Zeke József személyében sikerült írnokot állandósítani. (1845. III. 30.) Németh Péter esetében a jegyzői hivatal az erdőinspektorival is párosult. (1825. V. 5.) Segítségére aljegyzőt választottak.

49 A jegyző a közbirtokosság által kiküldött deputációk zömében részt vett,

50 az igazgató mellett a megyei közgyűléseken vagy ő, vagy az ügyvéd képviselte a compossessoratust. A contractusok megfogalmazásában is nagy szerepe lehetett. Az 1840-es években a közbirtokosság szóbeli ítélőszékének is tagja lett, és a kisebb perekben mint végrehajtó bíró járt el.

51 Működésük során keletkezett iratok sokasága kerülhetett a lelépő írnokokhoz, aminek visszaszerzése az igazgatónak csak részben sikerült. (1836. VI. 5.) 4. A mezőbíró A közbirtokosság évenként voksolással vagy felkiáltással két főt választott meg mezőbírónak. Fő feladatuk a legeltetés megszabott rendjének betartása, a beteg állatok elkülönítése volt. Munkájukban a felfogadott csőszök segítették. E feladataik ellátása során az 100