Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

1810-es években gyakran az igazgatóval is együttműködtek, de az 1836. VII. 3-án tartott közgyűlésben az igazgatótól való függés minden eddiginél erősebben került kihangsúlyozásra. A tiltott legeltetések után zálogot szedtek, melynek kiváltási összegéből — más községekben is dívó szokás szerint — ők is részesültek. (1836. XI. 18.) Ha a perceptor a kisebb bevételeket nem vette át, úgy a zálogjövedelmek felől a tisztújító közgyűlésen ők számadással tartoztak. Olykor közigazgatási feladatok is hárultak rájuk (belső utak és a kanális karbantartása), időszakunk első felében az adók, közadakozások összegét ők szedték össze. A szőlőkre csak ritkán vigyáztak. (1836. XI. 18.) A XIX. század első felében érvényesülő gyapjúkonjunktúra

52 a bőnyi nemesi közbirtokosságot is — mint a megye más településeit is — érintette, a juhtartás növekedése és a ruberes állatok felfogadása is kiváló jelzője e folyamatnak.

53 A juhállomány növekedése okozta a legtöbb legeltetési kihágást. A károk növekedése mondatta ki 1832-ben egy közbirtokoscsoporttal azt, hogy a juhtartó birtokosok mezőbírói tisztre nem pályázhatnak. (1832. ül. 18.) így a hivatali visszaélést csökkenthették, de a tiltott juhlegeltetéseket nem akadályozták meg. A mezőbírói feladatok elhanyagolása, hivatali visszaélések sora a lemondatást is eredményezte. (1826. V. 6., 1831. Vn. 3.) 1841-ben a közbirtokosság feleslegesnek tartotta mezőbíró választását, pótlásukra József-naptól aratásig 50 vft-ért egy csőszt fogadtak fel. (1841.

1. 20.) A fokozatosan végbemenő tagosztállyal, a közföldek magántulajdonba kerülésével a hivatal egyszemélyes újonnani bevezetése is lekerült a közgyűlések napirendjéről. (1842. H. 19.) Helyüket 2—2 csősz 50—50 vft-ért vette át, kik a fogadási időre lakást is kaptak. 5. Az erdőinspektor és az erdőbíró A közbirtokosok őket is az évi tisztújító közgyűlésen választották. Az erdőinspektor (erdőispán) a XIX. század elején kancelláriai rendelet nyomán, vármegyei statútum hatására a „homokfutások meggátlására" ültetett Bőny-örkényi erdő épségére vigyázott.

54 Elsősorban a tiltott legeltetéseket kellett meggátolnia, melyekben a legveszélyesebbek a növendék fákban is kárt tevő szarvasmarhák voltak. A fa- és rőzsehordás tilalmának betartatása mellett közgyűlési rendeletre az erdő megtisztítása is hatáskörébe tartozott. Az 1852-ig érvényben levő

55 „erdőrendszabályok" megszegőit pénzbüntetéssel vagy zálogolással büntethette, a mezőbíróhoz hasonlóan. E két feladatkör egymásba mosódható teljesítését a közbirtokosság igyekezett megakadályozni, így az elkülönítés szándékával hozta azt a végzését is, amely előírta, hogy az erdőn kívül zálogoló erdőinspektor zálogából bejövő pénz a mezőbírói kasszába tétessen, és ebből részt már az erdő őre nem is kaphat. (1836. VI. 5.) Mint a mezőbírót, olykor őt is a belső utak és kanálisok felügyeletével bízták meg. Évi fizetése egy pár bagaria csizma volt, melynek többnyire vételárát kapta meg lemondása után. Feladata elhanyagolásakor fizetésének csak részét kapta. (1831. IV. 17.) A fatolvajláson ért erdőinspektor is csak kisebb büntetésben részesült, a fenyítés után tisztségét is megtarthatta. (1827. V. 31.) A tisztségviselő 1839. évi kompromittálódása miatt

56 és később a kevés fizetésre hi101