Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

sége is. Ezekről a tisztújító közgyűlésen beszámolással tartozott. A negyvenes években e vámot néha bérbe adták, olykor más hivatali hatáskör — csendbiztos — részévé tették. — A gyűléseket szóban, kivételes alkalmakkor csak körlevél által az igazgató hívta össze, „midőn szükségesnek látja". Az utóbbi kitétel a közbirtokosság belső problémái, a közbirtokosok szándékai és a vármegyei leiratok függvénye volt. (1831. V. 25.) A közbirtokosságot érintő gazdasági levelezés csak tudomásával történhetett. A fenti pontok nem ölelték fel az igazgató tevékenységének minden ágát. Megszületésük az egyéni érdekek túlzott érvényesítése miatt a közbirtokosság megszűnését is felvető válságos időszak következménye, mikor a compossessori szervezet megszilárdításához a szövetkezett családok erőskezű, nem befolyásolható, de hivatali munkájában ellenőrizhető igazgató személyében látták a kiút lépcsőjét és a megszilárdítás legfőbb biztosítékát. Feladatai közé tartozott még az árendás felfogadások előkészítése, ha az licitációval történt maga a felfogadás is, valamint a csőszök, gulyások és a família más szegődményeseinek a felfogadása is. A tízes években az igazgató még személyesen, a mezőbírókkal, csőszökkel összehangoltan intézkedett a közlegelőn tartózkodó fertőző, beteg állatok elkülönítésében, a legeltetési rend betartásában. (1814. V. 1.) Később már csak felügyelt a végrehajtásra. A már említett büntetési jogkörének alkalmazása is leginkább ilyen esetekben került alkalmazásra, ami pl. a zálogot nem adó, tiltott helyen legeltető pásztorok lefogatásából, megcsapatásából állott. Az 1836: XXL, 1840: XI. tc.-kek szabályozták bíráskodási tevékenységét, amire még a későbbiekben kitérünk. A vármegyei közgyűléseken 1—2 fős kíséret élén az igazgató képviselte a közbirtokosságot. Az igazgatói tiszt betöltésére 3—4 jelölt közül 1 főt 1 éves időtartamra voksolással vagy felkiáltással (acclamatio) választottak, de amint a csatolt archontológiából is kitűnik, sokakat a közbizodalom tisztjükben évekre meghosszabbított. Az igazgató kezében összpontosuló hatalom a visszaéléseknek is tág teret biztosított, mely meggátlására a közbirtokosság többször is kísérletet tett. 1818-ban régi szokásra hivatkozva a „közdolgok jobb viselésére" egy 14 tagú igazgatói tanácsot hívtak össze. Az osztályos nemzetségenként 2—2 főből álló

47 szervezet az ellenőrzés, tanácsadás tevékenységét valószínűleg nagyon rövid ideig látta el. (1818. VI. 6.) Eredményesebb volt a másik kísérlet. Az 1814., 1818., 1824. évi következetesen végre nem hajtott határozatok után 1831-ben az igazgató mellé perceptort állítottak, hogy az „mentesüljön a pénzbeli manipuláció gyanújától". (1831. V. 25.) Számvevője már korábban is volt a közbirtokosságnak, de a tisztség betöltése nem volt folyamatos; és volt, hogy a két tisztség egy kézben, Kerkápolyi Józsefében egyesült. (1814. V. 1.) 1836-ban a hatalmát és tekintélyét szilárdnak érző igazgató a pénzügyek újonnani egyszemélyes kezelésében tett javaslatát a közgyűléssel elfogadtatta (1836. VII. 3.), de a perceptor szükségessége 6 év múlva már nem képezhette vita tárgyát. (1842. X. 5.) Ideiglenes director választására csak nagyon ritkán került sor. Ilyen volt Vincze Ignác is, ki Lajos bátyját betegsége idején helyettesítette. (1836. I. 12.) Rá is teljességgel vonatkoztak az igazgatói kötelmek. (1836. VII. 3.) E három évtized alatt a széthúzó közbirtokos-csoportosulások csak egy alkalommal fordultak a vármegye alispánjaihoz igazgatójuk lemondatását követelve, de a többségi akaratot figyelembe vevő Bezerédy Ignác e kérelmet elutasította, Vincze Ignácot az igazgatói tisztben megerősítette. (1836. I. 12.) Az igazgatói feladatkör ellátói fizetésben nem részesültek. (1827. V. 27.) 99