Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Askercz É.: A Storno család Sopron, Bécsi utcai műterme
mölcseit; boldogan, játékkal, tánccal, zenével, szerelemmel tölti az időt. A frízen baloldalt gyümölcsszedők, majd szerelmespár, muzsikálók, táncolók csoportja. A jobb szélen öregek és egy horgászó alak zárja be a képet. Az aranykor ábrázolásában teljesen megegyezik a kép a vázlattal. 2. A heroikus kor (Das Heroenzeitalter) Az emberiség harcokkal teli korszakát ábrázolja. „Aztán jön a munka, a harci viszály, /A gyenge hódol az erősnek" — találjuk a Schiller-költeményben. A képen a „Pro domo" felirattól balra győzteseket ünnepelnek pálmaággal és tölgyfakoszorúval, jobbra harcosokat és elesetteket látunk, középütt antik sisakban és fegyverekkel ábrázolt harcosok nyugtalan csoportját. A kompozíciós vázlathoz képest a megfestett fríz igen nyugtalanná, rendezetlenné változott, a harcosok kétfelé dőlő ábrázolása miatt. 3. A művészetek kora (Das Zeitalter der Künste) „Fölváltja a béke a harci vihart / S fakad enyhe báj az erőből / Kilenc múzsa zengi a mennyei kart..." A harcok végeztével, a békében virágzó művészeteket ábrázolja a kép. A különféle művészetekkel foglalatoskodókat látjuk a frízen. A vázlaton a következő rendben: zene, festészet, szobrászat, építészet, tánc. A festményen ez megváltozott, építészet, tánc, zene, festészet, szobrászat lett a sorrend, ezáltal a zenélők, éneklők csoportja került a kompozíció középpontjába. Nem a múzsákat ábrázolja tehát, hanem a képzőművészeteket és a zenét. 4. Az érckor (Das eiserne Zeitalter) A Schiller-költemény a kereszténység megszületését, az ember magábaszállásának korát idézi. „S fakult mi díszíté évezreden át / Dús bájjal a világot / Vesszőzi a hátát apáca, barát, / A vaslovag hatfele vágott / De ha zord is az élet s a harc dühe vad / A szerelem édes és enyhe marad." így a Schiller-vers, amelynek illusztrálását voltaképpen a középkor, a lovagvilág ábrázolásává változtatták Stornoék. Baloldalt szerelmesek, vigadó katonák, középütt lovagi torna jelenete, melyet trónoló hercegi pár néz, jobboldalt imádkozó szerzetes zárja a képet. A vázlathoz képest a kép jobb oldala változott meg. Az alakok viselete is középkorias, úgy érezzük itt fogalmazták át legszabadabban a Schiller-költeményt. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy a századvég akadémikus historizmusának mennyire más volt a középkor képe, mint a megelőző időszakoknak, a klasszicizmusnak, vagy a kora romantikának. Az emberiség történetének ábrázolását a művészetek történeti szerepének, virágzásának és állandóságának hangsúlyozása tehette fontossá és indokolttá a műterem mennyezetének festményén. A frízeket a két rövid oldalon 2, illetve 3 reneszánsz kartusos, füles keretbe foglalt mezőkben madarakat ábrázoló fríz egészíti ki. A sarkokon a négy elem ábrázolását látjuk, aranyozott, ornamentális keretben. A középkép élénk, sok kékkel teli színeit a sarkokon kék mezőkbe festett temperamentumok fogják közre. Az emberiség fejlődését ábrázoló frízek arany alapokra festettek. Az arany és a kék határozza meg a képek ünnepélyességét. A műterem hosszú oldalfalának két nagyméretű, a festészet és a rajzművészetet ábrázoló nőalakja is a műterem programjához tartozik. Valószínűleg ugyané célból helyezték el itt azt a nagyméretű festményt is, amely Máriát, mint Patrona Hungariae-t ábrázolja, magyar szentekkel körülvéve 19 . Nem tudunk arról, hogy a képet a műterem számára festette-e ifj. Storno Ferenc, csak mint egyik első történeti kompozíciójáról szólnak a feljegyzések. Fő helyre akasztása bizonyára a magyar megrendelőknek szánt gesztus. 82
