Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Askercz É.: A Storno család Sopron, Bécsi utcai műterme
A Storno család nemzedékeinek tevékenységét id. Storno Ferenc (1821—1907) határozta meg. Élettörténete és tevékenysége voltaképpen a családi vállalkozás megalapításának és virágzásának története is egyben. Bizonyos tekintetben összekapcsolódik a magyar műemlékvédelem történetével is. Ha pályakezdésével kicsit részletesebben foglalkozunk, akkor a mondottakon kívül azért is tesszük, mert e romantikus elemekben bővelkedő életrajz jellegzetes múlt századi karriertörténet is, mely számos, a korra vonatkoztatható általános tanulságot is tartalmaz. Kismartonban született 1821-ben, de a bajorországi Landshutban nőtt fel. Noha kiválóan rajzolt, iparos családjának anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy Münchenben tanuljon, így kéményseprő lett. Apja, majd anyja korai halála után, mostohaapjával való nézeteltérései miatt ment el hazulról. Legényvándorlása idején kereste föl szülőföldjét Kismartont, igyekezvén minél távolabb kerülni akkori otthonától. Megőrzött ifjúkori vázlatkönyveiből nyomon követhetjük útját előbb Bajorországban, majd Regensburgon, Pässaun, Linzen, Bécsen, Wienerneustadton át Sopronig. Vázlatkönyvei 4 telve vannak gótikus templomokkal, városrészletekkel, tájak és növények rajzai mellett mintakönyvekből rajzolt, túlnyomórészt középkori viseletrajzokkal. Kötődése az építészethez már ezekből az emlékezés és gyakorlás céljából készített rajzokból is kitetszik, bár bőséges naplójegyzeteiből 5 tudjuk, ekkoriban festő szeretett volna lenni. Jósorsa Sopronba vezette, ahol azonnal kapott kéményseprő munkát. Azt tervezte, ha elegendő pénzt gyűjtött, Bécsbe megy tanulni az Akadémiára. De addig is tanulni akart, ezért kereste fel a soproni rajziskola tanárát, Steinacker Károlyt. Steinacker, akinek megmutatta vázlatkönyveit és akinek szeme láttára lemásolt egy képet, pártfogásába vette a tehetségesnek tartott ifjú kéményseprőt. Valószínűleg ő tanította meg olajjal festeni, de apró megrendeléseket is szerzett számára. E megrendelések többnyire másolásokra szóltak, de akadt közöttük egy-két életkép-, tájkép-megrendelés is. Életrajzi följegyzéseiben leírt történeteinek legtöbbje arról szól, az emberek miképp voltak meglepve attól, hogy egy iparos, egy ,,kormoskezű kéményseprő" művészi munkát végez. A hitetlenkedők között akadt olyan is, aki emigráns olasz festőnek vélte, de szerencséjére olyan egy sem, aki ne hódolt volna be tehetségének. így a történetek nagy része az eltűnt előítéletekről is beszél. Az 1845—48 között Sopronban és környékén telerajzolt vázlatkönyvekben az építészeti emlékek mellett egyre nagyobb számban tűnnek fel jellegzetes életképek és kis egyéni kompozíciótervek is. Kéményseprő munkájával és rajzaival keresett annyit, hogy remélhette a bécsi tanulmányok megkezdését. Ebben két dolog akadályozta meg. 1847-ben meghalt mestere, rámaradt a műhely vezetése, — az özvegy előbb segítségét kérte, majd fölajánlotta kezét is. Az 1848-ban Bécsben és Pesten kitört márciusi forradalom lehetetlenné tette távozását, így 1848 nyarán elveszi az özvegy Langthaler Zsuzsannát feleségül. Kemény, munkásévek után, kifizetve az adósságokat, gondolhatott újfent arra, hogy Bécsbe menjen, ekkor már nem tanulási, hanem munkavállalási céllal. Pártfogói juttatják el műveit, majd őt magát is Friedrich Amerling (1803—1887) bécsi festőhöz. Az akkor már igen sikeres bécsi arcképfestő, aki maga is szegénysorból emelkedett fel, minden támogatást megad a tehetségesnek tartott Stornonak. Barátai és ismerősei révén művészi munkákhoz, különféle megrendelésekhez segíti, és megismerteti a bécsi műemlékvédő szakemberekkel. A Centralkomission für Erhaltung und Erforschung der Kunst und historische Denkmale vezetői meg is bízzák építészeti emlékek és templomi berendezések lerajzolásával. Ekkoriban hónapokat tölt ott szorgalmas munkával. Bécsben tárgyakat is tervez Dávid Hollenbach rézöntő számára 6 , elsősorban csillárokat, lámpákat, gótikus stílusban. E terveket aztán másféle tárgyak is követik, gótikus és reneszánsz stílusban egyaránt. Visszaem72
