Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
T. Szőnyi E.: Arrabona késő római temető – II. Nádorváros
forma, amely rendkívül gyakori a késő római temetőkben. Pénzzel datált sírokból is szép számban került elő. A legkorábbi ilyen érem a somogyszili temető 93. sírjában Vespasianus pénze, nyilvánvalóan nem keltező értékű 42 . Keszthely-Dobogón a 100. sírból Liciniusérmével került elő, leggyakrabban a Constantinus-dinasztia tagjainak vereteivel találjuk 43 . Az intercisai DK-i temető 36. sírjában Valens érem jelzi, hogy a IV. században gyakorlatilag folyamatosan a század végéig használják ezt az ékszertípust 44 . Nyitott végű, kígyófejes záródású, öntött típusú két további karperec is volt a 20. sírban, ezek azonban elvesztek. Létezésük legalább annyira általános, mint az előbb tárgyalt típusé. A 20. sír két díszített, nyitott szalagkarperece közül a töredékes példány gazdagabb díszítésben. Ennek csaknem pontos analógiája Bölcskéről a 4. sírból származik 45 . A sírban érem nem volt, a temető korát az ásató I. Constantinus és Iulianus uralkodási ideje közé helyezi. A másik példányhoz hasonló darab a ságvári 191. sírból került elő, amelyben 360—375 között vert pénzt is találtak 46 . A 27. sírban lévő bronz huzalkarperecnek csak töredékei maradtak meg, a 37. sírban lévő pedig elveszett, csak Lovas kéziratából ismerjük vázlatos rajzát (5. ábra 10.). Ezen látszik, hogy csúszózáras huzalkarperec volt. Típusát a somogyszili 133-as, a Keszthelydobogói 111-es és az intercisai DK-i temető 962-es sírjából ismerjük. 47 A temetőből ismerünk még két darab csontkarperecet, mindkettő díszítetlen és töredékes állapotban került elő. Típusukat pénzzel datált sírokban szinte kizárólag II. Constantius pénzeivel találjuk (Intercisa DK-i temető 8., Somogyszil 40., 69., Keszthely-Dobogó 102, Bogád 11. sír 48 ). Valentinianus-kori véretekkel két esetben (Somogyszil 68. és 75. sír 49 ). A karpereces sírokban minden esetben előfordult más ékszermelléklet is, ezek között leggyakoribb a gyöngysor viselete. Nyakláncaikat kék, zöld és barnás színű üveggyöngyök, ill. a 37. sír kislány halottjának nyakában borostyángyöngyök alkották. A gyöngysor viselete a késő római temetők női sírjaiban általánosnak mondható. A leggyakoribb gyöngytípusok közül a sötétkék, lencse formájú legkorábban I. Constantinus alatt vert pénzekkel fordul elő a vizsgált temetőkben (Keszthely-Dobogó 19., 94., 110. sír, Somogyszil 37. sír 50 ). A legkésőbbiek a Valentinianus-dinasztia érmei a lencsegyöngyök mellett (Intercisa DK-i temető 36., Somogyszil 52., 75., Ságvár 191. sír 51 ). A zöld, hasáb alakú üveggyöngyök I. Constantinus érmeivel Keszthely-Dobogón fordulnak elő (89., 98. sír 52 ), gyakoribb azonban a IV. század második felében. A Valentinianus-dinasztia vereteivel az intercisai DK-i temető 458-as sírjában, a somogyszili 52. sírban, Keszthely-Fenékpusztán a 6., Pilismaróton a 10., Ságváron a 200., 201., és 305. sírban 53 . Talán valamivel későbbi a sötétkék kubooktaeder formájú üveggyöngy, amely csak Keszthely-Dobogón található a IV. század első feléből származó érmékkel (89., 98., 102. sír), Somogyszilban és Ságváron a Valentinianus-dinasztia pénzeivel 54 . Ugyancsak nyaklánctartozéknak gondoljuk a 22. sírból származó kis bronz láncocskát. A rövid kis töredékről nem lehet eldönteni, hogy önálló nyaklánc volt-e, vagy gyöngyökkel együtt viselték, ugyanis vele együtt egy szem zöld üveggyöngyöt is talált Lovas. Hasonló bronzláncok — gyöngy nélkül — a somogyszili 129. sírból 335—337 között vert éremmel és a mucsfai A sírból kerültek elő 55 . Ez utóbbiban I. Constantinus, Constans és II. Constantius veretei voltak. Temetőnkben a női ékszerekhez tartoztak még bronz hajtűk — csak egyetlen, szórványként előkerült, kubooktaeder fejű töredékes példány maradt meg belőlük. Két női sírban talált Lovas gyűrűt, a 27. sírban vasból, zöld üvegkővel, ez elveszett. A 32. sír pecsétgyűrűjéhez hasonlót a győri vasútállomás környéki temetőben, az R22 25
