Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
T. Szőnyi E.: Arrabona késő római temető – II. Nádorváros
csak a gerulatai 18. sírban fordul elő 35 , azonban ezek is teljesen kopottak, olvashatatlanok. A győri korsót felirata alapján keltezik a IV. század második felére. A serfőződombi temető egyéb kerámia szórványleletei vagy a sírokhoz tartozó anyagokkal egyeznek, vagy annyira általánosak, semmitmondók, hogy további következtetésre alkalmatlanok. Üvegedények. Két illatszeres üvegről és egy nagyobb méretű — Lovas vázlatos rajza szerint — urnaformájú edényről történik említés (5. ábra 5 és 14). A tárgyak elvesztek, így korhatározás szempontjából nem jöhetnek számításba. Az üvegpoharak (9 db) minden esetben a csonkakúpos típust képviselik, kis gyűrűs talppal vagy anélkül készített változatban. A típust Barkóczi L. 36 Brigetioban a IV. század második felére tartja jellemzőnek. Az általunk vizsgált 13 temető vagy temetőrészlet pénzzel datált sírjait tekintve úgy tűnik, hogy a talpas kivitelű forma használati ideje valamivel megelőzi a talpatlan változatot. A talpasak közül a legkorábbi éremmel keltezett a somogyszili temető 31. sírjából származik, ahol 324—330 közti verettél találjuk, a legkésőbbi az ugyancsak somogyszili 33-as és a ságvári 17. sírból II. Constantius 355—361 között vert pénzével 37 . A Constantinus-dinasztia utáni időből származó pénzzel egyetlen esetben sem találtuk ezt a pohárfajtát. Ezzel szemben a talpnélküli változat a somogyszili 32-es sírban 341—46 közti verettél, a 81. sírban 367—75 köztivel került elő 38 . Általában öt esetben Valentinianus-dinasztia-beli, hat esetben pedig II. Constantius-pénzzel. Vizsgálatunk alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a csonkakúpos poharak talp nélküli változatának használata csak a IV. század közepén indul és ez az a fajta, amelynek példányait V századi leleteink között is megtaláljuk 39 Eszközleletek tekintetében temetőnk nagyon szegényes. A 21. sír halottjának „markában" Lovas kovapengét talált. Ez nem nevezhető megszokott tárgynak késő római kori temetőkben, mivel azonban a darab elveszett, semmi továbbit nem mondhatunk róla. A 26. sír vasár melléklete elég gyakori Somogyszilban, a 129. női sírban 335—37 között vert pénzzel, a keszthely-dobogói temető 47—48-as sírjában 330—335 között, a 80-as sírban 351—54, a 90-ben 341—46 között vert pénzekkel fordul elő 40 A legkésőbbi a bogádi 20. sír, ahol Julianus érmével került elő vasár 41 . A vaskések előfordulása a Serfőző dombon már valamivel gyakoribb. Öt sírból ismerjük ezt az eszközfajtát. Ezek közül a 26., 41. és 47. férfisír, a 26. női, a 49. sír halottjának nemét nem ismerjük. Vaskések férfi és női sírokban egyaránt gyakoriak a késő római temetőkben. Általában a férfisírokra a nagyobb méretű, szélesebb pengéjű, a női sírokra a kisebb, babérlevél alakú késfajta a jellemző. Gyakran a szegényesebb, egyéb mellékletekben kevésbé gazdag sírokban fordul elő a kés, viszonylag ritkán pénzmelléklettel. (Pl. a Keszthely-dobogói temető 11 késes sírjából csak 4-ben volt pénz.) A pénzek uralkodók szerinti megoszlását vizsgálva a késes sírokban az egész IV század képviselve van I. Constantinustól Valentinianusig. A bronzleletek a Serfőző dombi temetőben minden esetben viseleti tartozékok. A sírok általában szegényesek, különösen szembetűnően mutatkozik ez a női ékszerek tekintetében. Csupán négyféle női ékszert: karperecet, gyöngysort, gyűrűt és hajtűket ismerünk e temetőből, ezek is meglehetősen kis számban szerepelnek és a késő római időszakra jellemző tömegáruk. A női viseletre legjellemzőbb ékszer a karperec. Bronzból és csontból készített változata fordul elő. Sok karpereces viseletet csak a 20. sírban figyeltek meg, ahol a halott nő karján 6 bronz karperec volt. Közülük kettő több bronzhuzalból csavart, hurkos-kapcsos záródású 24
