Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
T. Szőnyi E.: Arrabona késő római temető – II. Nádorváros
egy Crispus-veret 337-ből, a győri vasútállomási temetőben II. Constantius érmei a 2., 7., és 8. sírokban 24 . Külön megemlítjük az 52. sírból származó sima, jól iszapolt agyagú, gömbölyű hasú kis bögrét, amelyet besimított hálóminta díszít. A formára és díszítésre pontos analógiát nem találtunk. Besimított díszű egyfülű bögrét találtak a keszthely-dobogói temető 25 10. sírjában Valens 364—67 között vert pénzével. A soproni, Deák téri temető 86. sírjából előkerült besimított hálómintás bögre, a vele együtt lévő korsó típusa alapján inkább az V. század elejére keltezhető 26 . Ottományi K. 27 függőleges besimítással díszített körte formájú bögréket a IV. század közepétől keltezi, viszont szerinte a besimított hálóminta — igaz, hogy korsókon — már a IV—V. század fordulójára ill. a hunkorra tehető. Az 52. sír kis bögréje a Serfőző dombi temető egyetlen ilyen késői lelete lenne. Sajnos a sírból több tárgyat nem ismerünk, de így is valószínűbbnek tartjuk a IV. század végi keltezést. Még mint ilyen is a temető legkésőbbi darabjának számít. A csonkakúpos, kissé behúzott peremű tányérokból 4 db került elő a temetőből. Használatuk a késő római korban általános. Egyes temetőkben igen gyakran fordul elő pénzmellékletes sírokban: pl. Gerulatán az I. sz. temetőben Maximianus, illetőleg Nagy Constantin és fiai uralkodása alatt vert pénzekkel. A somogyszili temetőben 28 rendkívül gyakori melléklet a fenti tányér, viszont pénzzel datált sírban ritkán találjuk, inkább a szegényesebb temetkezések anyagára jellemző (17., 27., 39., 42., 43. stb.). A 31. sírban I. Constantinus, a 81-ben viszont a Valentinianus-dinasztia 364—75 között vert pénzével került elő. A győri, vasútállomási temető 7. sírjában II. Constantius 355—61 között vert aes 4-gyel találjuk. A csonkakúpos tányérkáról általánosságban elmondható, hogy előfordulása az egész késő római időszakban általános. Legalább ennyire általános sírmelléklet a fenti időben a kiöntős szürke korsó vagy a horpasztott pohár (a temetőből előkerült mindkét példány elveszett), megjelenésük már a IQ. századra tehető. A IV. század második felében sírban való előfordulásuk már ritka. A temetőből előkerült egyetlen érdekes, különleges agyagedény sajnos szórvány. Lovas naplójában az anthropomorph korsó múzeumba kerüléséről a következőket olvashatjuk: ,,1926. október 26. A napokban ifj. Fehér Mihály győrszabadhegyi fuvaros a Serfőző dombi római temetőből egy mázas emberarcú korsót hozott. Holttest ottlétéről nem tudott, csontokat nem látott." Az edénnyel részletesen foglalkozott Thomas E. 29 . A női alak kezében tartott guzsalyról és a fején lévő diadémról Klotho párkát véli felismerni az ábrázolásban. Az érdekes, latin betűs, a személynév latin vocativusát is magába foglaló görög szövegű felirat meglehetősen gyakori formula a késő római kori feliratos edényeken 30 . Nagy L. kereszténynek tartja 31 . Thomas a korsóban pogány házassági ajándékot lát, amellyel Ianuariusnak kedveskedtek. A minden tekintetben részletes ismertetésből számunkra nem tűnik érthetőnek, hogy miért éppen párkát ábrázoló korsót kapott Ianuarius házassági ajándékul. Ha női név szerepelne a korsón, az még érthető lenne. Maga Thomas írja: ,,a párkák segítségét szülő és gyermekágyas asszonyok szokták kérni, ilyenkor a párkáknak és nem az újszülöttnek kedveskednek" — ilyen alapon veti el a születési ajándék elképzelést is. Ha viszont házassági ajándék, akkor csak nő részére adott ajándékként lenne elfogadható, Ianuarius viszont férfinév. Mint említettük, a szöveg keresztény formulaként is értelmezhető. Amennyiben a párkaábrázolást elfogadjuk, úgy a keresztény szövegmagyarázatnak nyilvánvalóan semmi értel22
