Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
1670-ben — kapták I. Lipót császártól működési engedélyüket 134 . A birodalmi sas címerkiegészítésként való alkalmazása főképp a regiment-alattvaló mesterek szervezeteinél gyakori. Megjelent már a mészárosok 1640-es ládáján is. A kötélverők korábbi privilégiuma W. Mansfeldt várkapitánytól származik; a hadsereggel való kapcsolatuk egyértelmű. 7/b. A győri kötélverők kis pecsétnyomója (Függ. 21., 55. kép) a nagy typárium mintájára készült, annak kicsinyített változata. Bronz nyomólapján keskeny, ívelten vékonyodó lap fogantyú. A méretek miatt csupán a mesterségcímer kapott helyet a köriraton belüli mezőben. A kerektalpú pajzs ábrái megegyeznek a nagy pecsétlő címerének rajzolatával. A kis bélyegzőt 1678-ban készítették. A beszerzési adatokban az évszámot 1628-nak jelzik, de ez inkább a parányi számjegyek elnézésének következménye lehet, hiszen a céh első ismert céhlevele is 1637-ből való 135 . V. Fa-, építő- és agyagipar Az iparághoz sorolható szakmák és szervezetek esetenként laza szállal kapcsolódnak egymáshoz, több olyan szakmai társulás is van, amelynek köre a céhen belül is eléggé eltérő. Együttes szerepeltetésüket a könnyebb rendszerezés és a publikált katalógusok hasonló ágazati beosztása indokolja. 1. A győri asztalos- és puskaágykészítő kézművesek pecsétnyomójának (Függ. 16., 56. kép) csupán vastalpa és az erre szerelt ezüst nyomólapja maradt meg. A talpkorongban látható furatok a nyélre erősítés módjához nyújtanak információt. Az ezüst nyomólap gazdag díszítéssel övezett ovális pajzsa a szakma jellemző szerszámait (körző, derékszög, gyalu), valamint a társult mesterek termékét (puska) örökítette meg. A címerképet a német nyelvű felirat gyűrűje övezi. Az 1651-ben vésett bélyegző a már régebb óta működő céh használatába került, első ismert szabályzatuk 1622-ből való 136 . Mesterkönyvüket a Montecuccoli által való megerősítés óta, 1628-tól vezették 137 . Mivel főképp a hadsereg számára dolgoztak, a várkapitányokkal erősíttették meg újra és újra céhszabályaikat. Valószínű a Lipót császártól kapott, 1676-ban kiadott privilégium után mint polgári asztaloscéh működhettek. 1772-től a városi tanács engedélyével is rendelkeztek 138 . 21a. A győri kádárok kis pecsétnyomója (Függ. 36., 57. kép) gyűrűzött karcsú vasnyélre forrasztott ovális sárgaréz nyomólappal rendelkezik. Ez a második példány, mely köriratában megjelöli a bélyegző jellegét (KLEIN SIGEL). A nagy typáriumnak csak viaszlenyomatát ismerjük, az a céhalakulással egyidős, 1645-ös vésetű dúcról készült 139 . A kis pecsétlőt 1765-ben készítették. A nyomólapon ovális ívben futó német nyelvű körirat keretezi a kerektalpú pajzsra helyezett címerképet, melynek hangsúlyos eleme a nemzetközi használatban is elterjedt hordó. A kiemelt címerábra mellett abroncsverő súlyok és egy ismeretlen szerszám, fölötte íves körző is szerepel. Hasonló a nagypecsét címerképe is. 21b. F. M. kádármester bélyegzője (Függ. 75.) nyolcszög alapú hasáb szárra erősített, réz nyomólap. A kádárok nemzetközi hordós jelvényét ábrázolja a pecsétkép, melynek abroncsait a címertartó oroszlánok döngölik. A hordó fölött nyitott szárú íves körző, oldalt a tulajdonos monogramja. A monogram szerint a pecsétlő tulajdonosa a mesterkönyvben 1826-tól szereplő Ferdinand Michl lehet, hasonló betűkkel más mester neve nem rövidíthető 140 . 2/c. A győrszigeti kádár-bognár-kovácscéh pecsétnyomója (Függ. 55., 58. kép) a vegyescéhben szereplő két faipari szakma alapján került ebbe a csoportba. A typárium sárgarézből készült, nyele élein vágott négyzetes hasáb, mely alul gyűrűzéssel illeszkedik a pecséttalphoz, melynek sík lapjára a pecsétképet vésték. 156
