Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
darabja. Sárgarézből készített, kisebb nyomólap, karélyosan ívelő átfúrt végű lapos nyéllel. A pecsétlapon pálmaágak koszorújában stilizált, jobb kar által tartott kócsagtollas forgó, valamint négy darab négykarélyos bojtos fonat stilizált rajza. A fonatok alakja alapján talán az ún. „duplaszíves győri remek" pecsétbe vésett rajzát fedezhetjük fel 128 . A bélyegző tulajdonosa a monogram szerint egyaránt lehetett az 1785-ben céhbe állt Steffi János, vagy az 1797-ben beírt Simon Imre 129 . 61a. A győri főerőd német kalaposmestereinek pecsétlője (Függ. 12., 52. kép) középen elfűződött, gyűrűzött szárú, kovácsoltvas nyélre erősített sárgaréz nyomólappal készült. A dúc körirata az erősen profilált levélkoszorú és a sima belső keret gyűrűjében húzódik, német nyelvű. Az 1638-as vésetű typáriumot az előző évben kiváltott kiváltságlevél nyomán készíttették. Figyelemre méltó, hogy a regimentalattvaló mesterek a győri káptalan szabadalomlevelét használták. Ennek valószínű oka lehet, hogy a mintául vett 1630-as bécsújhelyi szabályzatot a földesúri hatóság magyar nyelven a polgári süveggyártók számára is megfogalmazta és érvényesítette 130 . A német mesterek pecsétlőlapján — a belső kör alakú mező ovális kartusában — szárnyas angyalfejek között egy asszimetrikus karimájú fejfedő a fő címerelem, mellette — a pajzson kívül — felhajló karimájú nemezkalap, jobbra széles karimájú papkalap rajza szerepel. 61b. A győri polgári kalaposcéh pecsétnyomója (Függ. 61., 53. kép) sárgarézből készült. Esztergált megmunkálású nyomólapjából kiinduló nyele nyers reszeléssel kialakított csonkagúla alakot ölt. A nyomólap vésete a XIX. századi típusokat követi, sima, áttekinthető szerkezet, szabályos munka. A címertartó oroszlánok ívelten szélesedő alapon állnak, melyben a pecsétvésés dátuma — 1842 — szerepel. A címertartók markában egy cilinderkalap jelképezi a céhet, fölötte nyitott ötágú korona lebeg. A körirat német nyelvű. A pecsétkép kalapábrája új technológiával készített típust mutat, mely eltér az erődbeli kalaposok szőr-bőr-nemez alapanyagú fejfedőitől. A cilinder vagy köcsögkalap készítésénél ugyanis nem a szokott nemezesített alapanyagot használták, hanem a külön elkészített kalapvázra bolyhosított plüssszövetet húztak. A fejfedők készítése — a mindenkori divatnak megfelelően — több szakmát is érintett és gyakran sok vitára adott alkalmat a köztük lévő határok kijelölése. A prémes fövegek például a szűcsök körébe tartoztak és olykor a kalaposok is „belekontárkodtak", ha a vásárlói igény úgy kívánta 131 . A kalaposok 1842-es pecsétnyomójához köthető szervezeti változásról egy céhen kívüli mester ellen beadott folyamodás tudósít. Eszerint 1842-ben a szíjgyártókkal egyesültek. A XVIÏ. századi — fentebb ismertetett — céhlevélen kívül nincs a szakmának újabb szabályzata. A kalaposok 1842-től vezetett jegyzőkönyve a győri múzeum gyűjteményében van, de hivatalos dokumentum a céhalakulásról nem maradt fenn 132 . 71a. A győri kötélgyártókézművesekpecsétnyomója (Függ. 18., 54. kép) nyolcszög alapú, hasáb alakú, vasnyélre szerelt bronz nyomólapos példány. A levélkoszorú kerete alatt húzódó köriratot alul megszakítja a címerpajzs kerek talprésze. A pajzson a szakma nemzetközi címerét láthatjuk; stilizált, heraldikus szerkesztésű szerszámábrákkal. Ezek némelyike — éppen a stilizált ábrázolás, a címerképpé minősült forma miatt — nehezen azonosítható. A címerkép központi elemeként szerepeltetett szív pedig terjesen átvitt értelmű. A sodróhorog és a száltartó gereblye felismerhető eszköze a kötélgyártásnak, a nyílvesszőről nem tudni szerszámot, vagy eszmei tartalmat jelöl-e 133 . A szív — Nagybákay értelmezésében — az összetartozás, a „szívbéli kötelék" jelképe. E hangsúlyos elem egyébként ismét visszatér a pecsétkép másik címerpajzsán, a birodalmi sas mellére helyezve. Ez az állami jelkép utalás a császári privilégiumadományozásra, a kötélverők a pecsétvésés évében — 155
