Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
technikája azonos a nagy pecséttel, körirata a méreteknek megfelelően több rövidítéssel készült, német nyelven. 41c. A győrszigeti serfőzők másik kis pecsétlője (Függ. 49., 16. kép) ugyancsak az előzők mintájára készült, de hasáb alakú kovácsolt szárára ezúttal sárgaréz nyomólapot forrasztottak. A pecsétkép és a szöveg azonos a másik kis dúccal, a vésési technika azonban kézi megmunkálásra utal. 5. A győri szappanfőzők pecsétnyomója (Függ. 35., 17. kep) a hagyományos vágott élű — csapolt végű — hasáb alakú kovácsoltvas nyéllel készült. Nyomólapja ónötvözet (?), szép vésettél. A vékony levélkeret és pontsor közt latin nyelvű körirat olvasható, amely csak a szappanfőző szakmát nevezi meg, holott a mesterség nemzetközileg elterjedt jelvényét ábrázoló címerben a gyertyaköteg utal a hagyományos szakmatársulásra. A mesterségjelvényt két arányos oroszlánalak tartja. A gyertyafüzér a szappantömb fölött a címertartók markában függ. Ezek fölött ötágú levélkoronával fejezett kerektalpú pajzsban a vágásos kettőskeresztes magyar kiscímer is helyet kapott. Az 1757-es dátum nem kapcsolódik a céhalakuláshoz, 1745-ből származó szabadalomlevelük az 1718-as VI. Károly által kiadott privilégiumra is hivatkozik, jegyzőkönyvüket 1746-tól vezették. 56 Az iratanyagban látható pecsétlenyomatok a fent ismertetett céhcímer általános elterjedtségét igazolják. Ugyanez a jelvény szerepel a céh díszes serlegén, valamint a jegyző- és legénykönyv fejlécén is 57 . //. Bőr- és bőrfeldolgozó ipar A bőrkikészítéssel és -feldolgozással foglalkozó ipar szintén az ősi szakmák közé tartozik. A pecsétnyomóinkkal dokumentálható korszakban már lezajlott ugyan a mesterség specializálódásának folyamata, azonban a későbbi szakmai módosulatok újból nyomon követhetők, így éppen a legrégibb bőrös szakma, a tímárság fordított különválási jelenségének pecsét-emlékével indítjuk az iparág typáriumainak bemutatását. 1. A győri magyar tímárcéh pecsétnyomója (Függ. 62., 18. kép) a bőrös szakmában a legfrissebb céhalakulás, szakmai elkülönülés dokumentuma. A pecsétlő sárgarézből készült, esztergályozott darab, hasonló megmunkálású ,,babás" fanyéllel. A nyomótalppal egy anyagból való pecsétlőlap tiszta szerkesztésű, szépen vésett példány. A körirat egyszerű gyűrűben van, magyar nyelvű. A kör alakú belső mezőben a hagyományos tímárcímer kapott helyet. A címertartó oroszlánok markában egy-egy keresztben elhelyezett húsolókés, előttük függőlegesen állított faragókasza, más néven gyalukés. A címerábra fölött ötágú korona, alatta körszeletben a pecsétvésés évszáma: 1850. A késői céhalakulás egy sajátos szakmai folyamat eredménye. A magyar vargák sorsában kemény megpróbáltatást jelentett a tímárok egyre kiterjedtebb bőrkikészítő tevékenysége, amely visszaszorította az egyre inkább cipő, saru- és bocskorkészítéssel foglalkozó vargák hasonló tevékenységét. A csizmadivat kizárólagossá válásával, illetve a saru és bocskordivat visszaszorulásával a vargák válaszút elé kerültek. Egy részük a bőrkikészítés felvállalásában láttak kiutat, kialakították saját ún. „magyar-tímár" szakmájukat 58 . Hosszúra nyúló pereskedés után sikerült végül elnyerni a, ,Nagy Méltóságú Királyi Consilium" engedélyét újszerű működésükhöz, 1847-ben 59 . Mindenekelőtt a korábbi szabadalom szerint működő német tímárok ellenkezésével kellett megbirkózniuk, akik piaci érdekeiket féltették az új versenytársaktól. A két szakma közti különbséget a varga kontra tímár per anyagának egyik tanúvallomása 144
