Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
kerektalpú pajzsban a pékszakma termékeinek címerszerű elhelyezését találjuk. Középpontban a méreteivel is kiemelkedő ősi pékjelkép, a perec kapott helyet. Fölül kalácsszerű, balra piskóta alakú sütemény, jobbra kifli rajzát vésték. A pecsétlőt XVTII. századinak véljük, a céh 1708-as, vagy későbbi, Mária Terézia által adott 1756-os privilégiumhoz kapcsolható 51 . 3/c. I. F. G. pékmester pecsétlője (Függ. 71.) sárgarézből készített kisméretű darab. Nyele ívelt, taggal illeszkedik az ovális nyomólaphoz és felül háromkarélyos profilba vékonyodik. A nyomólap sima keretén belül egyszerű vésetű piskótaszerű sütemény és perec képe alkotja a pékcímert, fölül ötágú koronával. A monogram feloldása ezúttal sem lehetséges a helyi céhiratokból; ez a darab is Kecskédről került a bencés gyűjteménybe 52 . 3/d. T. R. pékmester pecsétnyomója (Függ. 72., 5. kép) bronzból készült, formájában teljesen megegyezik az előbbi, hordkarikás, karélyos nyelű mesterbélyegzővel. A pékcímert ezen a dúcon oroszlánok tartják, a központba helyezett perec képét korona helyett kifli zárja. E példány is a kecskédi plébános ajándékaként került a gyűjteménybe, a név rövidítését nem tudjuk feloldani. 3le. C. R. pékmester pecsétgyűrűje (Függ. 68., 6. kép) ezüstből készült, igényes negatív vésete a gyakorlati használatot feltételezi. A domború külső ívvel készült gyűrűsín arányos hajlani vállal csatlakozik a peremesen szélesedő ovális gyűrűfejhez, melynek felületén a pecsétkép látható. A keretezett mezőben pálmaágakkal övezett, homorú mélyedésű ovális pajzson kapott helyet a pereces, koronás pékcímer, oroszlános tartóalapokkal. A pajzs fölött újabb levélkorona, mellette a monogram, melynek feloldását nem találtuk céhiratainkban. A tárgy nagyon kevés adattal került nyilvántartásba. A pecsétlőlap mérete a XVII. századi polgári pecsétekkel rokonítható 53 . 3/f. Ismeretlen pékmester pecsétgyűrűje (Függ. 67., 6. kép) volt-e a másik bronzból készült darab, nem könnyű megállapítani. Erősen kopott pecsétlőlapjának csekély mélységű, karcszerű vésete nem valószínűsíti a gyakorlati alkalmazást. A pecsétképből csupán a homorú karélyokkal vágott sarkú négyzetes keret, némi rovátkás szövegimitáció és a perec képe ismerhető fel. Mindkét gyűrű ásatási leletként került gyűjteményünkbe, az ezüst a győri Árpád úti víztorony építésekor, a bronz Nádorvárosban került elő. E két tárgy hasonló társaival együtt került nyilvántartásba. Ezek a gyűrűk a pecséthasználat kezdeteihez mutatnak vissza, melyeknek újabb megjelenésére a honfoglalás óta vannak régészeti leleteink. A mesterjelvényes pecsétgyűrűk a XVI. századtól jelentek meg a polgárság használatában 54 . 4/a. A győrszigeti serfőzőcéh nagy pecsétnyomója (Függ. 47., 14. kép) levágott élű hasáb alakú nyéllel készült, nyakánál gyűrűzéssel. A pecsétlőlappal egy darabból, vasból kovácsolták, melynek nyomófelületébe vésték a pecsétképet. A vésés technikáját a precíz minőség jellemzi, elképzelhető, hogy marószerkezet segítségével készült. A kerek nyomólapot levélkoszorú szegélyezi, a belső, pontvonallal határolt gyűrűben van a szabályos antiqva kapitálisokból szerkesztett német nyelvű körirat. A címermező tekercsmotívumokkal keretezett kartus, benne a védőszent, Szt. Flórián hagyományos ikonográfiái ábrázolása. A céhcímer — árpakalászon keresztbe tett zurboló és nyeles merőedény — ovális pajzson a védőszent lábánál kapott helyet. A dúc évszám nélküli, feltételezhetően az 1747-ben kapott szabályzattal egykorú 55 . 4/b. A győrszigeti serfőzők egyik kis pecsétlője (Függ. 48., 15. kép) a nagy typáriumhoz hasonlóan egy darabból készült, kovácsvasnyéllel és pecsétlőlappal. Ábrázolása és vésési 143
