Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
pajzs, sisakkal, sisakdísszel, takaróval ellátva. A sisakdíszek körül bevésett betűjelek közül az 1646-os évjelű G. B. mesterjegyes példány feloldása feltételezhetően Georgius Boor, aki 1648-tól szerepel a győri ötvösök mesterkönyvében 13 . Az első közlő — Méry Etel ,,múzeumőr" — szerint ugyan ,,nem eredeti, XIX. századi, mintának készült darabok", azonban a Rómer-féle analógia, a remekkészítési előírások, az általános jellegű címerképek és köriratok alapján joggal vélhetjük a „pecséttani rejtély" megoldását abban, hogy XVII. századi ötvösremekekről van szó 14 . (1. kép) 1. kép Győri ötvösremekek (XVII. sz. közepe) Az I. Lipót császár által 1696-ban kiadott, a pécsi ötvösök számára készült szabályzat remekelőírásaiból már elmaradt a pecsétkészítés, és a következő időszak privilégiumai szerint átalakult az ötvösök remeklési kötelezettsége 15 . Feltételezzük és a romló színvonalú pecsétnyomókból is érezhető, hogy a pecsétvésés más szakma körébe került. Hiteles és pontos adataink nincsenek a vésnök szakma specializálódásáról. Csupán feltételezzük, hogy a nemesfémekkel foglalkozó szakmák továbbra is végeztek vésést, gravírozást, valamint a sárgarézművesek, a ,,gürtlerek" címerképén szereplő marokvésők is sejtetik, hogy ők is végeztek vésnöki munkát 16 . A XVIII. századtól hanyatlást mutató pecsétvésetek igazolni látszanak azokat az adatokat is, melyek szerint ,,az ügyesebb kezű fegyver-, patkolóés szegkovácsokra hárult tehát a pecsétkészítés feladata". Horváth Lajosnak a Pest megyei közigazgatási pecsétekkel foglalkozó tanulmánya hoz példákat a cigány kovácsok pecsétvéső tevékenységéről 17 . A pecsétlő dúcok készítésének színvonala tükrözi a szakmaváltás tényét, ha nem is olyan határozottan, mint ahogy a céhlevelekből kitűnik a remekfeladat megváltozása. A korai typáriumok gyakrabban ezüstlapra vésett, heraldikai igényességgel szerkesztett darabok. A XVIII. században gyakrabban fordulnak elő elnagyoltabb, többnyire sárgarézből készült, kevésbé heraldikus példányok. Némelyiken a helyesírás, vagy az évszám pontossága is hagy kívánnivalót. (Természetesen a köriratok szövegezésénél tekintetbe kell vennünk az egységes nyelvi szabályozás hiányát.) A céhek pecsétkészítési szokásaihoz még annyit jegyzünk meg, hogy használati eszközeik közül a legállandóbb, leghosszabb ideig funkcionáló tárgyak voltak. Gyakran a társulat kialakulásával egyidősek (sőt a céhlevél kiváltását is megelőzik), és elkísérik a szervezetet egész fennállása alatt. A pecsétnyomók hosszú használati idejét elősegítette, hogy anyaguk és méretük következtében legkönnyebben vészelték át a kritikus időszakokat (ostrom, tüzek) és a divatváltozást. 131
