Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
Gergelyt és Németh Mártont 2—2 évi működés után, „gyengeség", illetve „akadályoztatás" miatt 61 . A század utolsó évtizedeiben egyre nőtt azoknak az esküdteknek a száma, akik éveken át a helyükön maradtak s feltehetően halálukig viselték a tisztséget. Ez a folyamat még további részletes vizsgálatokat igényel, miként az esküdtek pontos társadalmi összetétele is. Nyilvánvaló, hogy egy részük azt a társadalmi réteget képviselte, amelyből a bírák is kikerültek. Közöttük sem ritka, főként a század elején, az egyidejű vagy későbbi-korábbi vármegyei tisztviselő. Ámde a többiek, különösen az újvárosiak, már nem a kereskedők, nemespolgárok, csoportjának a képviselői, hanem az iparosok széles rétegének. Erre utalnak a különböző foglalkozásnevekből lett családnevek: Szabó, Takács, Csiszár, Szűcs, Borbély, Ötvös, Varga, Csizmadia. A források az esküdteket gyakran szenátor, a város tanácsát szenátus néven említik. 1624 az elnevezés első előfordulása, amikor Nagy Gergely jegyző a szenátus előtt tette le esküjét 62 . 1625-ben Kéthelyi Pál városbíró végrendeletében a szenátorok határozatára ("ex consensu senatororum virorum") hivatkozott bizonyos városi pénzek elszámolásával kapcsolatban 63 , 1629-ben id. Torkos Pétert és Frajstetter Györgyöt, 1632-ben Horváth Pált illették szenátori címmel. Az 1680-as években már ez a cím az általánosan használt. Az esküdtpolgár és a szenátor elnevezés azonos fogalomként való használatát két alkalommal érhetjük tetten, mégpedig 1672-ben és 1678-ban, amikor Győr város esküdt szenátorairól, illetve esküdtpolgárokról vagy szenátorokról esik szó 64 . A főbíró és az esküdtek feladata volt a város és a polgárok életével összefüggő ügyesbajos dolgok, viták, perek intézése a város képviselete a káptalannál és a főkapitánynál, az új polgárok felvétele, a polgári közbiztonság fenntartása, a céhek vitáiban való igazságtétel, a várost illető vámok és adók beszedése, a szegényekről való gondoskodás, az árvák javainak kezelése gyám hiányában, a polgári lakosok közerkölcsének megóvása. A sokrétű tennivalók intézésére egyes megbízatások már a XVII. század elején elhatárolódtak, illetve kialakult az a gyakorlat, mely szerint egy-egy esküdt a bíró nevében eljárva annak személyes képviselőjeként, „ad hoc" megbízottként intézett bizonyos ügyeket. Az ilyen alkalmakkor eljáró személyt helyettes bíró (substitutus iudex), másodbíró (viceiudex) vagy , ,bíró képebeli ember" elnevezéssel illették. Főként kereskedelmi egyezségek, kölcsönügyletek intézésekor, elszámolásakor került sor helyettes kijelölésére, de ilyen minőségbenjártak el esküdtek azokon az ítélőszékeken, ahol a bíró személyesen volt érdekelve a perben. Természetesen helyettes bíró állt a város élén akkor is, ha a megválasztott főbíró hivatali ideje alatt meghalt, illetve amikor a város ügyeinek intézésére távol volt. 1603-ban Szabó Boldizsár esküdt, helyettes bíró képviselte polgári és katonai személyekkel együtt a várost Pécsi János komáromi polgár kölcsönügyleteinek rendezésénél 65 . 1618-ban Segesdy István „bíró-képe" ugyancsak adósság elszámolásánál működött közre 66 . 1624-ben Torkos Imre esküdt „a bíró képében" vizsgált ki egy kereskedő ellen, hitvány dolgok árusítása miatt, emelt panaszt 67 . 1630-ban Angarano Márton az egyik országos vásár alkalmával „a bíró képében" ítélkezett a város szabadsága ellen vétő vásári zsidók dolgában 68 . 1641 novemberében Tar István esküdt, mint helyettes bíró elnökölt a Benkovith Péter városbíró személyének megsértése miatt Boka János újvárosi polgár ellen indított perben 69 . 1693-ban egy időpontban Rékay Miklóst és Langhon Jánost is helyettes bírónak nevezik, 1695-ben pedig Szabady András nótáriust említik ily címmel 70 . A másodbíró megjelölés csupán egy alkalommal a pozsonyi káptalan által foganatosított tanúmeghallgatás névsorában olvasható (1635) 71 . Fentiekhez hasonló módon értelmezhetjük 111
