Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
1607-ből Semberger György funkcióját egy örökösödési ügy tanúi között, amikor , ,protunc locum iudicis obtinente" kifejezéssel jelölik 72 . Arra történő utalást, hogy az esküdtek között valamilyen rangsor létezett volna (mint pl. Debrecenben az első esküdt) csak általánosságban ismerünk. Egy 1680 júliusában kelt statútum szerint a számadásokat a kamarások félévente tartoztak bemutatni a főbírónak, a jegyzőnek és 3—4 jelentősebb esküdtnek (..., ,tribus aut quattuor ex pocioribus iurassoribus") 73 . A megbízatások fentebb említett elkülönülése az esküdtek között, az állandó tisztségek létrejötte elsőként a város jövedelmeinek kezelésében érvényesült a kamarási megbízatás kialakulásával. 1603-ban a tanács még Szeghy Szűcs Gergely városbíróval számolt el a városi pénzekről, Kapra István főbíró 1607. május 3-án még utódjának Szűcs Benedeknek adta át az adópénzt 74 . Hat esztendővel később viszont Pajzsjártó Pál esküdt végrendeletében akként hagyatkozott, hogy , ,amint az laistromban van írva az varas penzi megh adattassék" 75 . Az ezévbeli bírót Dallos Jánost 1619-ben éppen azzal az indokkal mentették fel bizonyos pénzösszeg megfizetése alól, hogy Pajzsjártó tartozott volna elszámolni róla, mivel a város választotta Pajzsjártót a perceptorságra, s nála maradt a regestrum, illetve a nyugta 76 . Ettől kezdve folyamatos a kamarás működése. 1632-ben a főbíró 362 Ft 62 dénárt adott Bajusz Mihály kamarás kezébe 77 . 1636-ban a Fertő melléken vásárolt bort a tanács megbízottja, aki a kapott előlegről a kamarásnak számolt el 78 . 1640 decemberében a vásárok jövedelméről alkotott statútum szerint a befolyó vásárpénz fele a várost illette, s azt a kamarásnak kellett elszámolni 79 . 1644. november 22-én az újonnan választott kamarás vagy másként „kincstartó" (tezaurarius) Pereszteghy János tette le az esküt a főbíró, a szenátorok és a jelenlévő megyei tisztviselők előtt. Esküjében kötelezte magát, hogy a város pénzéből sem magának, sem másnak kereskedésre, illetve más szükségletre kölcsönt nem ad. Bármilyen összeget csak a bíró és a tanács rendeletére fizet ki, a város jövedelmeit hűen kezeli és a város szükségére fordítja 80 . A városnak az árumegállító jog gyakorlásából és a fűbérből származó jövedelmei elszámolását szabályozó, — már említett — 1680. évi szabályrendelet ugyancsak rögzítette a kamarás kötelezettségeit. E szerint a pénzbeszedőktől a kamarás vette át a bevételeket és ezekről félévente tartozott számadással. Ilyenkor kellett a bevételeket és a kiadásokat összevetni, a nyereséget a város ládájában (,,in cista Civitatis") elhelyezni 81 . Úgy tűnik viszont, hogy a város ládájának kulcsait nem a kamarás, hanem egy másik esküdt kezelte. 1662-ben ugyanis Benkovith Tamás azt vallotta egy tanúkihallgatáson, hogy 11 évig volt városi esküdt, s ez alatt a láda kulcsai nála voltak 82 . Az 1690-es években Simon Peck szenátor, után Rékay Miklós szenátor volt a kamarás, mindketten igen tekintélyes tagjai a város vezetésének. A kamarás tisztségétől függetlenül a város pénzügyeiért való általános felelősség és bizonyos összegek (alapítványok, bírságpénzek?) konkrét kezelése továbbra is a bíró kezében maradtak. Erre utalnak az 1648-as nádori vizsgálat tanúvallomásai a bírák elszámolási kötelezettségeiről a káptalan előtt, illetve Pálffy Pál nádor 1651-ben kelt leirata Győr város egykori bírájához (valószínűen Szakony Jánoshoz), akit szigorúan kötelezett, hogy régi szokás szerint minden kiadásról és bevételről számoljon el a tanáccsal 83 . A kamaráshoz hasonlóan esküdtek gondoskodtak a hiteles mértékek kezeléséről, az akolásról (erről 1639-ben említés történik, de ekkor a kamarás segédje végezte), a pincék felügyeletéről, a jégvermek felosztásáról, az adó behajtásáról, a fúbér és a piaci vám beszedéséről. E megbízatások rendszerének időbeni kialakulása nem követhető pontosan, tény 112
