Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
város éléről, a küzdelem változatlan hevességgel folytatódott Győr és a földesúr között. 1649 februárjában a város követeket küldött az országgyűlésre panaszai előadására. Egyúttal levélben kérte több megye követeit, hogy támogassák a káptalannal és a német katonasággal szemben 54 . A követek — Szakony János, és a jogtudó Czunkó Mihály volt vármegyei jegyző, illetve Horváth Gergely városi jegyző — 1649. április 19-én a pozsonyi káptalan előtt egyenesen , ,Győr szabad királyi város" követeiként tiltakoztak a sövegjártó céh királyi privilégiuma ellen 55 . Ekkor már folyt a nádor döntésének előkészítése a város és földesura közötti vitában. A május 13-án keltezett oklevél szerint Pálffy Pál nádor elrendelte a felek között minden viszály megszüntetését. Megerősítette a győri polgárok vámmentességét az abdai hídon annak fejében, hogy a híd felét saját költségükön csináltatják; elismerte, hogy a város árumegállító jogának gyakorlásából származó jövedelem a várost illeti. A másik oldalon viszont kötelezte a várost a káptalannak járó köteles tisztelet és a járadékok megadására s minden új szokás bevezetésének mellőzésére. A város esetleges reményei a szabad királyi városi rang elnyerésére — valójában mint teljesen alap nélküliek — szertefoszlottak. Eredményként a régi kiváltságok és szabadságok megerősítését könyvelhették el, ami elejét vehette a káptalan további jogfosztó törekvéseinek 56 . Szakony János maga is többször viselte még a bírói föveget, de vitára soha többé nem került sor közte és a káptalan között. Működését mind több pénzügyi jellegű, a város pénzének felhasználásával, elszámolásával kapcsolatos probléma árnyékolta be, így elsősorban esküdttársaival és a polgárokkal kellett szembenéznie 57 . A bíróválasztások dolgában — ismereteink szerint — még egy alkalommal, 1678-ban, fordult elő összetűzés. Ekkor a már nyolcadik éve bíró Szőnyi Márton ismételt megválasztását próbálta a káptalan megakadályozni. Szőnyi működése idején ugyanis ismét kiéleződött a káptalan és a város viszonya a vámoltatás, illetve a dézsmaszedés ügyében. A polgárok keményen ellenálltak ezeknek a törekvéseknek, miként nem mondtak le a végrendelkezés és a felvallások városi hatáskörbe vonásával, illetve a városi jövedelmeknek a város céljaira történő felhasználásával összefüggő próbálkozásaikról sem 58 . A közfelkiáltással visszatartott Szőnyi ellen személyes kifogásokat hoztak fel, miközben a nagyprépost és a káptalan ismételten kijelentették, hogy a város privilégiumait tisztelik, a szabad bíróválasztás gyakorlatát nem vonják kétségbe. Szőnyi, a káptalani tiltás ellenére, a helyén maradt egészen addig, míg királyi parancsot nem eszközöltek ki ellene. Ekkor távozott a bírói székből, s helyébe hagyományos módon, három jelölt közül július 27-én Nemes György esküdtet választották 59 . Ismerünk végül a bíróválasztások történetéből egyedi példaként egy esetet, amikor a püspök avatkozott be a választásba. 1611-ben Náprágyi Demeter a nagypréposthoz intézett levelében Szeghy Szűcs Gergely jelölésének mellőzését kérte korára (NB. 55—60 éves lehetett!) és betegségére való tekintettel 60 . Tisztújításkor a bíró mellé 12 esküdtet választottak, mégpedig hat főt a bíró, hat főt a polgárság jelölése alapján. A 12 esküdtből 10 a Belváros, 2 az Újváros polgárait képviselte. Figyelmet érdemel azonban az, hogy az igen töredékes adatok szerint az 1680-as évektől a két újvárosi esküdtnek alig van nyoma s a bíró mellett rendre-sorra 10 esküdt nevét említik. Általában jellemző volt az esküdtválasztásokra, hogy egy részüket a következő évre is megerősítették és csupán 2—3 főt választottak újonnan. Ily módon 4—5 év kellett a terjes rotációhoz, ám valójában ez még hosszabb időt vett igénybe, mert a század 40-es éveitől mind gyakoribb valamennyi esküdt helyben marasztása. Igen ritka esemény volt, ha esküdtet valamilyen konkrét ok miatt nem jelöltek ismét, miként 1642-ben Gyurkovich 110
