Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék régészeti kutatásairól – II.

a minőségi mintavétel a kohósítás helyén történt. így feltételezhetjük, hogy a használhatatlan, selejtes bucákat nem szállították nagy távolságra, hanem a mintavétel után, a sikertelen olvasztás tényének megállapítását követően a bucákat egyszerűen félredobhatták. így lelőhelyük készítésük helyére is utalhatna. Hacsak nem keveredtek ezek a selejtes féltermékek a kereskedelmi forgalomba került jó minőségű vasanyag közé tévedésből, vagy tisztességtelen haszonszerzés célzatával, és utólag a feldolgozás helyén (kovácsműhelyekből) dobták ki a kovácsolhatatlan darabokat.

153 1. ábra. Ékelt vasbucák Európában: 1—4. norvégiai csoport: Mösstrand, Telemark, Edland, Egge (Martens és Pleiner nyomán), 5—7. svédországi csoport: Närke, Bölinge, Alens Socken (Pleiner nyomán), 8. Leczyca, Lengyelország (Pleiner nyomán), 9. Vysgorod, USSR (Pleiner ny.), 10. Peszláv, Bulgária (Stancev nyomán), 11—14. Pannóniai csoport: Sopron, Hévíz. Keszthely-Fenékpuszta, Szálacska (Hegedűs és Sági nyomán). 15/a Dr. Vastagh Gábor, dolgozatom lektora hívta fel a figyelmemet arra, hogy a bucák „magasabb karbontartalma esetleg egy tudatos acél, vagy acélszerű vas készítésének a következménye is lehet". Itt köszönöm meg értékes észrevételeit a redukciós kemencékkel, a buca előállításával és karbontartalmával kapcsolatban, s különösen legfontosabb megjegyzését, miszerint a bucák méretei és formái talán nem is a redukciós kemencék, hanem az újrahevítő (2. munkafázis) tűzhelyek medenceméreteit és -formáit őrzik. 61