Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék régészeti kutatásairól – II.
tesz említést a bucákról Reitter Mihály sem, aki felfedezte a lelőhelyeket és erről részletes levelet írt a soproni múzeumnak, de Meiler Béla sem emlékezik meg ezekről Reitter harkai kutatásairól írt könyvrészletében. 8 Még a kányaszurdoki kohók vastermelésével foglalkozó Romwalter Alfréd sem említi dolgozataiban 9 a bucákat, pedig az elméletileg rekonstruált kohók vaskihozatalának meghatározásánál döntő fontosságú leletek. Ezek alapján joggal kétségbe vonható a bucák lelőhely-meghatározása. Annál is inkább, mivel hasonló bucákat római erődben, Fenékpusztán 10 talált Sági Károly és azokat a hadjáratokhoz felhalmozott gabonával együtt más provinciákból az V. században ideszállított készleteknek tartja. Ez azt jelentheti, hogy ezek a hasított bucák nem pannóniai készítmények. Tehát soproni bucáink sem a kányaszurdoki telepen készültek volna. Feltehetnénk, hogy Scarbantia erődfalai közé, a bizonyíthatóan felhalmozott gabonával együtt 11 nagyobb vasszállítmányok is érkeztek, talán szintén Avitus hadjárata idején. A vastag V. századi égett gabonarétegek Scarbantia legkésőbbi lakott periódusaiból, főleg az egykori Fórum környékén kerültek elő. Bella Lajos is bejegyezte a múzeum törzskönyvébe, 12 hogy a Városháza helyén végzett ásatásnál az égett gabona mellett salakokat is talált. Nem esett azonban szó a jellegzetes hasított bucákról. így nyitva marad a kérdés: pannóniai készítmények-e a szóban forgó bucák, avagy fejlettebb nyugati provinciák vasolvasztó telepeinek termékei. (Esetünkben kányaszurdoki-e a buca, vagy import.) Másik kérdés a kormeghatározás. Sági Károly jól datált bucaleletei alapján kétségbe lehet vonni Hegedűs Zoltán kormeghatározását. Hegedűs a buca nagy súlya, a kemenceméret és a fújtatóberendezés feltehető fejlettsége alapján joggal gondol a XIV— XV. századra. A késő középkori datálást szerinte megerősíti a bucákon látható hasíték, amely — feltevése szerint — vízkerekes meghajtású hámor gépi vágójával készülhetett. Hegedűs Z. bebizonyította, hogy a bucák nem lehetnek kelta eredetűek.™ Igaz, kelta eredetüket Sodró László sem állította, ő a kányaszurdoki lelőhelyet tartotta La Téne-korinak. A bucákat — amelyeket csak később kapcsoltak e lelőhelyekhez — meg sem említette. Hegedűs Z. lényeges megállapítása, hogy az általa vizsgált hasított bucák részben a kohósítás féltermékei, vagy fel nem dolgozható selejtes termékek. 14 A keszthelyi bucákon Rozsnoki Zsuzsanna által végzett vizsgálatok ezt a megállapítását megerősítik. 15 Mivel a bucákat csak izzó állapotban, a kohó közelében lehetett bevágni — Bella Lajos, a Himmelstronon-vaskori telepet. Korábban (1897) a velemszentvidi telepről szerzett „két bronzrögöt" is említik a jegyzőkönyvben. 8 Meiler, B., Erlebtes und Erdachtes. Sopron 1937. 10—14. (Mein Freund Michael Reitter). 9 Romwalter i. m. és SSz. III. (1939) 51—57. 10 Sági K., Pannónia lassan elenyészik. In: Régészeti barangolások Magyarországon. Bp. 1978. 118—119. Ua., A fenékpusztai V. századi vasbucák történeti háttere. Arrabona e számában. 11 Városház úti ásatás, Fabricius-ház pincéje, Űj u., Szt. György u. sarok. IV— V. sz.-i rétegekben sok égett gabona. Késő római magtárak. 12 1893-ból széndarabok, pörkölt gabonaszemek, salakdarabok „római terem fenekéről". 13 Hegedűs i. m. 102. A kelta bucák maximálisan 15—20 kilogrammosak. 14 Hegedűs i. m. 106. 15 Rozsnoki Zs., Nyugat-magyarországi vasbucák fémtani vizsgálata. Arrabona jelen számában. 60
