Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

T. Szőnyi E.: Die spätrömischen Gräberfelder von Győr (Raab) I. „Das Gräberfeld um die Eisenbahnstation”

tárt — sírból (16.) való éremmellékleteket is csak utólag szerezte meg a régész, így nem egészen bizonyos, hogy egy sír mellékletei. Az mindenesetre nyilván­való, hogy itt a D-i temetőrészben előkerülteknél korábbiak a pénzek. A 16 érem minden darabja a III. század «íásodik feléből származik, ugyanúgy, mint a régi feljegyzésekben említett — de mostanra sajnos elkallódott — R2. és R3. sírok pénzmellékletei. Gabler D. 64 említ még ugyanerről a területről négy tet­rarchia kori sírt. Az É-i temetőrész legdélibb részén már hallunk Constantinus-dinasztia kori érmekről is (Rll. sír). SÍRFORMÁK, TÁJOLÁS, MELLÉKLETEK ELHELYEZÉSE A SÍRBAN Ebben a fejezetben sajnos jobbára csak az újabb ásatási adatokra hagyat­kozhatunk, mert a régebben előkerült síroknál csak a különlegességeket jegyez­ték fel. Az ismert sírok között szinte minden római kori temetkezési forma elő­fordul. Tudunk egy agyagurnás temetkezésről (RÍ7), egy szarkofágról (R24) — ez utóbbiról nem bizonyos, hogy összefüggően a temetőhöz tartozik. Ismerünk há­rom téglasírt, ezek közül az egyik (R22) 18 db tegulából készült. Oldalait 3—3 hosszanti elhelyezésű tégla alkotta, a fej-, ül. a lábrésznél 1—1 fektetett tégla, tetejét pedig 5—5, rövidebb oldalával háztetőszerűen összeállított téglából ké­pezték ki. Feneke béleletlen. A temető valamennyi kősírja. épített, a szabály­talan köveket téglaporos (1. sír), vagy kavicsos (2. sír) habarcs tartja össze. Elő­fordult szárazon falazott kősír is (6. sír), de ezt belülről vakolták. A kőből épí­tett sírokat minden adatolt esetben háztetőszerűen összeállított tegulákkal fed­ték, aljukat is ezzel bélelték. Egy esetben a fej alatti tegulát párnaszerűen meg­emelték (2. sír). A területen leggyakoribbak a földsírok. Közvetlenül és egyértelműen koporsó­maradványt egy esetben sem sikerült megfigyelni, a sírokban előforduló 1—1 vasszeg magyarázható a sírföld anyagába került szórványként, hiszen kora ró­mai edénytöredékek is szép számmal kerültek elő a temetés után visszatöltött földből. Természetesen nem zárhatjuk ki a fakoporsós temetkezések lehetőségét, hiszen az erősen bolygatott földben nemhogy fanyomokat, de sokszor még sír­foltot sem lehetett megfigyelni. A halottakat minden esetben hanyatt fektetve helyezték sírba, egy ,,ülő hely­zetű" csontvázról van adatunk (R21), ez esetleg a felsőtest bolygatottságát je­lenti. 05 A karok ritkábban a test mellett nyújtva, gyakrabban a mellre vagy a medencére fektetve kerültek elő. A megfigyelt esetekből az utóbbi a legelter­jedtebb. A 8. sírban a gazdag mellékletű halottat nagy kövekkel szabálytalanul körülrakták. Előfordul, hogy a megásott sírban a fejrészt magasabban, mintegy párnaként meghagyták (4., 8., 13. sír). Ezekben az esetekben biztosra vehetjük, hogy nem alkalmaztak fakoporsót, maga a sírgödör szolgált fekvőhelyül. Ez a jelenség rokon a szarkofágok aljának fejtámaszával és a 2. sz. kősír aljának ki­képzésével. 64 Gabler D., Győr a rómaiak korában, Győr várostörténeti tanulmányok. Győr, 1971. 37. o. 65 Tomka P., A Győr. Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai, Arrabona 13. (1971) 56—57. o. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom