Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)

többször említett 1931. február 28-i kimutatás szerint a nyilvántartásban szereplő 9929 személy közül 6208 volt keresőképes, akik közül munkában áll 1403 fő keresőképes, de munkanélküli 3180 fő háztartásbeli 1625 fő összesen: 6208 fő Feltűnően magas tehát a keresőképes munkanélküliek aránya, akiknek zöme — feltételezéseink szerint — férfi. A keresőképes munkában álló 1403 fő nagy része a textiliparban dolgozó nő. Bár a nyilvántartás nemek szerint nem mutatja a megoszlást, de más adatokból egyértelműen következik ez a megállapítás, így pl.: a keresőképes, de munka nélküli személyek foglalkozás szerinti megoszlása a következő volt: Foglalkozási csoport Családfő Eltartott Napszámos 820 653 Gyári munkás 459 426 Szakmunkás 1542 1484 Egyéb 359 337 Összesen: 3180 2900 Ha ezen túl megnézzük a szakmunkások — akiknek az aránya a munkanélkülieken belül majdnem eléri az 56%-ot, vagyis a válság leginkább ezt a munkásréteget érintette — szakmák szerinti megoszlását is, akkor kiderül, hogy a tipikusan férfiszakmák dominálnak. így 426 kőműves, 245 lakatos, 197 asztalos, 141 ács, 106 festő, 81 zenész, 79 szabó, 66 cipész, 21 bádogos és 122 egyéb szakmunkás a fenti időben munkanélküli.

151 Nyilvánvaló, hogy női szakmunkás a fenti szakmák közül szinte kizárólag csak a szabó és az egyéb szakmunkások között fordulhatott elő. De jelentős lehetett a férfi munkanélküliek aránya a többi foglalkozási csoportban is, bár itt már a nők aránya nyilvánvalóan magasabb volt, mint a szakmunkások között. A keresőképtelenek száma összesen 3771 fő Ebből: 16 éven aluli 3234 fő 65 éven felüli 364 fő Állandó beteg 94 fő Hibás (sic!) 29 fő A keresőképtelenek túlnyomó többsége tehát kiskorú gyerek, akiknek a válság még iszonyatosabb szenvedést jelentett, mint a felnőtt ínségeseknek. Más statisztikai adatok is a fenti tendenciákat erősítik meg.

lola A segélyezés lebonyolításánál a város a közgyűlés intencióinak megfelelően járt el, amely kimondta, hogy a „segélyezést munkaalkalmak nyújtásával kell megoldani. Munkaalkalmak hiányában természetbeni segítést kell alkalmazni és azt is lehetőleg úgy, hogy az ínségesek a természetben való segítésnek munkájával adja ellenértékét, még akkor is, ha ez a munka bármily csekély értéket jelent. Pénzben való segítséget csak nagyon kivételes esetekben szabad nyúj151 Uo. 151a Lásd pl. DH 1931. febr. 8. 6. o. 266