Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)
— figyelembe véve az adakozó helyzetét — elvár az akcióhoz való hozzájárulás érdekében. m „Most már a társadalmon (értsd: a vagyonosokon — H. J.) van a sor." 81 „Egyebünk úgy sincs — biztosítsuk legalább a társadalmi békét" 82 — harsogták az újságok. A vagyonosok „jótékonykodását" nemcsak az „emberi szolidaritás" szava parancsolja — olvashatjuk a Győri Hírlap adakozásra ösztönző szavait —, hanem annak a „társadalomnak a rendje, békéje és nyugalma, amelyik számukra vagyonuk zavartalan élvezetét biztosítja". 83 — Szauter Ferenc a felajánlás ösztönzése érdekében 1930. február 1-én külön felhívással fordult a városi tisztviselőkhöz is. 8 '' A város vezetősége nem jószántából nyúlt ehhez az eszközhöz, hanem a munkanélküliek harcos, forradalmi megmozdulásaitól való félelmében. Ám a város „hazafias" és „emberbaráti" jómódú polgársága hamarosan keresni kezdi a kibúvót az adakozás alól. Rendre jelennek meg az olyan cikkek, miszerint a polgármester olyanokat is adakozásra szólított fel, akik maguk is munka nélkül vannak (jórészt kisiparosok és kiskereskedők). Mások arra hivatkoztak, hogy a segélyek szétosztása hibás, mert azt látják, hogy a „munka unalomban szenvedő munkanélküliek is oda állnak a munkakeresők, de munkát nem találó segélyezésre érdemes szegény, nélkülöző munkanélküliek soraiba". 85 Az adakozási akciónak gyakorlatilag a kudarcát jelentette az a tény, hogy az első évi (1929—30) ínségakció lezárásakor a polgárság a 78 815 06 pengős ínségakciós kiadásból „társadalmi úton" 35 942,50 pengőt fedezett. 86 — A kisgyűlés ugyan felhatalmazta a polgármestert, hogy az adakozásra való felhívással kapcsolatban „forduljon újabb megkereséssel azokhoz, akik első felszólításra nem — vagy nem megfelelő mértékben — járultak az ínségakcióhoz". 87 Ennek sem lett azonban különösebb foganatja, így 1930. szeptember 30-án még mindig 157 627,68 pengő hátralék volt, ennyit tehát nem fizettek be „tehetős" polgárok. 88 A helyzet súlyosságára jellemző, hogy az ínségenyhítést 1930 nyarán is folytatni kellett, ami tovább növelte az akció deficitjét. — A deficitet a város költségvetése sem tudta átvállalni, hiszen a válság éveiben — annak ellenére, hogy különféle intézkedésekkel radikálisan csökkentették a város kiadásait — a költségvetés hiánya egyre fokozódott. 89 Ezért a város vezetősége „radikális" lépésre szánta el magát, elhatározta, hogy az ínségakció fedezésére ínségadót fog szedetni, 90 amire egyébként az 1922. évi I. törvénycikk lehetőséget is adott. 91 Az ínségadó-tervezetet Éberth Géza pénzügyi tanácsos szeptemberre készítette el, amelynek főbb pontjai a következők voltak: ínségadót évi 5000 pengőn felüli jövedelem után kell fizetni. Az adó alapja lehet: 80 DH 1930. jan. 26. 2. o. 81 GYH 1930. jan. 26. 2. o. 82 DH 1930. jan. 26. 2. o. 83 GYH 1930. jan. 26. 2. o. 84 DH 1930. febr. 2. 5. o. 85 DH 1930. febr. 9. 1. o. 86 GySmL:l. Kisgyűlés 158/1930. 110. o. 87 Uo. 88 GySmL:l. Polgármesteri Hivatal Igazgatási Iratok. Szám nélkül. 89 Valló: Győr élete számokban 73. o. 90 DH 1930. szept. 12. 1. o. 91 Kővágó—Pintér: i. m. 11. o. 258