Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)
Ezt az akciót aztán — mivel a „tapasztalatok szerint nem járt kellő eredménnyel" — 1930 elején beszüntették és helyette ingyenkenyér-akciót indítottak. 70 Ez az akció kifejezetten annyi kenyeret kívánt az arra rászorulóknak juttatni, ami „fizikai életlehetősége szempontjából feltétlenül szükséges". Az arra rászorulók a szociálpolitikai ügyosztálytól napi 25 dkg ingyenkenyér vásárlására szolgáló jegyet kaptak, amit 12 városi pékségnél lehetett beváltani a 75%-ban rozsból és csak 25%-ban búzalisztből álló keverékből sütött kenyérre. 71 Az ingyenkenyér-akció hírére „a város szociálpolitikai ügyosztályát megrohanták a tömegek, hogy az ingyen kenyeret mielőbb megkaphassák". 72 1930. június 5-ig összesen 13 401,19 pengőt fordítottak az ingyenkenyér-akcióra, ami azonban tényleg csak az éhhaláltól mentette meg a munkanélkülieket. 73 Az ingyenkenyér-akció megindításával egyidőben a polgármester nagyszabású városi közmunkák indítását tervezte, amely enyhítené a munkanélküliség gondjait. Budapesti tárgyalásai után Szauter Ferenc március 20-ára tárgyalásra hívta össze a városi főtisztviselőket, ahol egy kb. 700 000 pengős közmunkaprogram alakult ki, amit a város 2 héten belül meg akar indítani. 74 — Ennek a hírére a Dunántúli Hírlap március 21-én — mint később kiderült — túlságosan is derűs optimizmust tükröző cikkének azt a címet adta, hogy „Két héten belül megszűnik a győri munkanélküliség, mert 640 000 pengőt indít meg a hivatalos város". 75 A programban különféle építkezések megindítása (fürdők létesítése, laktanyarenoválás, tűzoltóság-bővítés és útburkolások, aszfaltozások, csatornatisztítás stb.) szerepelt. Erre azonban — legalábbis ebben az évben (1930) — nem került sor, tudniillik a beruházási program pénzügyi fedezetét nem tudták biztosítani. Az ínségsegélyt a munkások nyomása miatt nem lehetett beszüntetni. Az ingyenkenyér-akció mellett segélyeket is folyósítottak. így 1930. április 3-án a kisgyűlés 6500 pengő gyorssegély folyósítását fogadta el a munkanélküliek helyzetének javítására. 76 Április 13-án a népjóléti és munkaügyi miniszter is küldött 3000 pengőt a vármegyének, amivel — hangoztatta a miniszteri levél — „különösképpen a munkapiac mozdulatlanságából eredő munkásnyomorúságon kívánok ... segíteni". 77 Ebből a 3000 pengőből a város 2500 pengőt kapott, amit 313felé osztottak szét. Egy-egy rászorulónak 3—5—10 pengő jutott, ami nyilván szinte egyenlő volt a semmivel. 78 — Emellett ruha-, cipő-, tej- stb. segítés is folyt. Ezek az összegek egy-egy családra vetítve nagyon alacsonyak voltak, öszszességükben azonban elég jelentős összegeket tettek ki. 1930 nyarára az ínségakció összes kiadása 78 815,06 pengőre emelkedett. 79 Ezeknek a kiadásoknak azonban semmiféle fedezete nem volt, ezért a polgármester nagyszabású társadalmi akciót indított az ínségakció kiadásainak pénzügyi fedezésére. A polgármester a város „tehetős" polgárainak névre szóló felhívást juttatott el, amelyben feltüntették azt az összeget, amit a társadalom 70 GYH 1930. febr. 13. 2. o. 71 Uo. 72 DH 1930. febr. 14. 1. o. 73 GySmL:l. Kisgyűlés 158/1930. 109—110. o. 74 GYH 1930. márc. 21. 2. o. 75 DH 1930. márc. 21. 1. o. 76 GYH 1930. ápr. 4. 3. o. 77 GySmL:l. Főispáni iratok 294/1930. A Népjóléti és munkaügyi miniszter 174. 514/1930. VII. sz. 1930. ápr. 23-án kelt levele a főispánhoz. 78 Uo. A polgármester 1930. május 28-i levele a főispánhoz. 79 GySmL:l. Kisgyűlés 158'1930. 110. o. 257
