Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)

GYŐR VÁROS SZOCIÁLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGE. A VÁROSI ÍNSÉGENYHÍTÉS SZERVEZETI KERETEINEK KIALAKULÁSA (1929—1931) I. Győr város szociálpolitikai tevékenységének homlokterében a 20-as évek végén lényegileg két feladat állt: egyrészt a családi-rokoni támogatás nélkül maradt, elaggott és munkaképtelen, úgynevezett hatósági szegények minimális életnívójának a biztosítása, másrészt pedig a válság következtében munka nélkül maradt munkaképes családok segélyezése. A munkanélküliség problémája természetesen nem csak a gazdasági világválság időszakában jelentkezett, hanem a tőkés termelési mód szükségszerű és állandó velejárója volt az „ipari tartaléksereg" képződése, amely megteremti „a tőke változó értékesítési szükségletei számára a mindig készen álló kizsákmányolható emberanyagot, függetlenül a népesség valóságos növekedésének korlátaitól".

1 A munkanélküliség mértéke, aránya azonban történelmileg változott és amíg az első világháború előtt az ipari munkanélküliség nem haladta meg a 3—5%-ot, addig a Horthy-rendszer első évtizedében ez az arány már 10% körül alakult,

2 a válság mélypontján aztán a munkanélküliség soha nem tapasztalt méreteket öltött, az iparban foglalkoztatoltak több mint egyharjmada került az utcára.

3 Mindezek után természetesnek tekinthető, hogy a válság éveiben a szociálpolitika első számú feladata a munka nélkül maradt tömegek segélyezése, a hallatlan mértékben kiéleződő szociális feszültség levezetése lett. Ez a dolgozat a győri munkanélküliek segélyezésére irányuló városi ínségenyhítési tevékenység vizsgálatát tűzte ki céljául a válság első éveiben. Magyarország a két világháború között szociálpolitikai téren Európa államainak sorában az utolsó helyek egyikén kullogott. A magyar munkás — olvashatjuk a Szocializmus egyik számában — „még annyi szociálpolitikai védelemben sem részesült, mint akár a legkulturálatlanabb állam kezdetleges tudású ipari munkása".

4 Magyarországon a munkaidő a munkások és a munkaadók „szabad egyezkedésének" a tárgya volt, nem volt tehát törvénybe iktatva a 8 órás napi munkaidő, nem volt munkanélküli-segély, fizetett szabadság, családi pótlék stb. Egyetlen jelentősebb szociálpolitikai intézmény az 1927. évi XXI. 1 Marx, A tőke I. kötet. Bp. Kossuth, 1973. 591. old. 2 Berend T. I.—Ránki Gy., A magyar munkásosztály összetétele és helyzete az ellenforradalmi rendszer első évtizedében (1919—1929) Párttörténeti Közlemények 1964/3. sz. 3 Borsányi Gy., „Munkát! Kenyeret!" Bp. Kossuth, 1971. 26. old. 4 Kruppa R., A magyar szociálpolitika, Szocializmus 1931/1. sz. 18—19. old. 247