Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében
Ugyanezeket az irányelveket és oktatási módszereket kellett érvényre juttatni a Thun Leó kultuszkormányzat által életre hívott reáliskolákban is, így természetesen az 1852-ben megnyílt Győrbelvárosi Katolikus Alreáliskola mindhárom osztályában, valamint a tanítóképző intézetekben, sőt 1855 tavaszától kezdve a népiskolákban is. Az utóbbiakra vonatkozólag rendelet szabályozta a szervezeti és rendtartási kérdéseket. E jogszabály szerint a népiskolák fő- és alelemi iskolákra tagozódtak és a főelemi iskolai csoporton belül három kategóriára oszlottak, az alábbi megkülönböztetések alapján: 1. az intézet négy osztályában négy tanító működik, 2. az intézet keretében egy tanító és a körülményekhez szükséges számú altanító végzi munkáját, 3. a plébániai főtanodáknál — a falusi iskolákhoz hasonlóan — egy tanerő működik. Jellemző, hogy e főtanodák csoportjában, olyan nagy városokban, mint pl. Győrött, egy tanító szükség esetén 100 gyermeket is oktathatott. A gyermekek tankötelezettségét a rendelet 6—12. évi korhatárok közti időszakra írta elő és a 3. szakasz a vallásoktatás súlypontozásáról (a negyedik osztályban már heti 5 óra), a 16. szakasz pedig arról intézkedett, hogy a vallásos, erkölcsös magatartást kell az osztályozások alapjává tenni. 28 A tantárgyak egyébként, a már ismételten említett vallástanon kívül, a következőkből tevődtek össze: olvasás és nyelvtan, földrajz, természettudomány, írás, számvetés, ének és rajz. A német nyelv alapelemeinek elsajátítását a tanulók számára már a 2. osztálytól kezdődően kötelezővé tették. 29 A nagylétszámú osztályok engedélyezésének gyakorlata különben szoros öszszefüggésben állott azzal a helyzettel, hogy a tanerőkben jelentkező hiány évről évre növekedett. Sokan önként váltak meg hivatásuktól, mivel az egyre erősödő germanizációs követelményeket nem tudták hazafias önérzetükkel összeegyeztetni, mások pedig a gyakori felelősségre vonási hullámok áldozataiként kerültek letartóztatásba, vagy a megbízhatatlan személyek rendőri nyilvántartásába. 1855 végén pl. a Soproni Helytartósági Osztály újból felhívást intézett Győr megye hatóságához, hogy nincsenek-e, vagy nem maradtak-e olyan egyének tanítói, nevelői beosztásban, akik a forradalmi időszakban komolyabb szerepet játszottak, illetve a Kossuth-párttal kapcsolatot tartanak fenn. Ezeket ugyanis, mint káros eszméket terjesztő személyeket, haladéktalanul el kellett távolítani állásukból. 30 A mindjobban érezhető tanítóhiányon a közoktatásügyi kormányzat úgy kívánt segíteni, hogy — a németesítő törekvések célkitűzéseivel összhangban — 1856 elején gyökeres átszervezéshez fogott a tanítóképzés egész területén. Az addig működő hat intézet helyébe (ezekbe a győri is beletartozott) 12 új képezdét állítottak fel — Győr városát persze ismét számításba véve —, és ezek közül egy intézet már a női tanerők kiművelését szolgálta. Az átszervezések során újbóli rostálás alá vették a nevelőket, és helyükre olyan személyeket osztottak be, akik a helyi tanügyi biztosok véleménye szerint politikai tekintetben kifogástalanok voltak. Az elbocsátások keretében Győrött ezúttal — többek között — azokat a „hanyagnak" minősített tanítókat is szélnek eresztették, akik kántori, sőt jegyzői ténykedéseik miatt — önhibájukon kívül — nem tudtak teljes mértékben eleget tenni a velük szemben támasztott követelményeknek. 31 Az átmeneti nehézségek miatt egyébként minden képzőben csak egy-egy ál28 Reichs-Gesetz-Blatt für das Kaiserthum Oesterreich. Wien. 1855. 416. 29 Kiss Á., A magyar népiskolai tanítás története. Bp. 1881. 60—61. 30 GySmL:l. Megyehatósági elnöki iratok. 1165/1855. 31 Győri Püspöki Levéltár: Res Scholasticae. 150/1856. 239
