Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében

gősségét a kiélesedett külpolitikai helyzet, a növekvő katonai kiadások és a túlméretezett igazgatási organizáció magas költségei okozzák. A Sopronba küldött rendőrhatósági jelentések sem hagytak kétséget afelől, hogy a politikai légkör állítólagos tisztulásával kapcsolatos problémák nem is olyan egyszerűek és kihatásaikban átfogó jellegű intézkedéseket igényelnének. 1855 nyarán pl. a Soproni Helytartósági Osztály a Győrött és az egész megyében kialakult helyzet szépítgetése, a való tények elhallgatása mellett is a következőkről értesült: „A német népelem, a német nyelv terjesztése Magyarországon sok nehézségbe ütközik. Az iskolák ultra-magyar szelleműek, az oktatók is, a sajtó pedig a német ajkúakat nevetségessé, gyűlöltté igyekszik tenni. A közigazgatás vezetőinek is túlnyomó része magyar érzelmű, városokban és falvakban egyaránt. A német nemzetiségű tanulóifjak zavartalan elhelyezése végett Pest-Budán kellene egy kimondottan német konviktust létesíteni."

25 A tervszerűen végrehajtott németesítő törekvések mellett, természetesen a Bach-korszak közoktatási politikájának' másik jellegzetes vonása, túlzott klerikalista irányzata sem talált kedvező visszhangra a lakosság széles rétegeiben, mivel az állam és egyház közti szoros kapcsolat, gyakorlati kihatásaiban ugyancsak elősegítette a nép- és nemzetelnyomó kormányzat célkitűzéseinek valóra váltását. Ezek pedig köztudottan arra irányultak elsősorban, hogy az 1848-as állapotokkal szembefordulva, az oktatás síkján is ébren tartsák a forradalomellenességet és átvigyék a köztudatba a rendszer fenntartásának feltétlen szükségességét. A közoktatásnak egyházi üggyé való nyilvánítása terén persze már 1850-től kezdve történtek intézkedések, de a döntő lépés 1855 őszén következett be, amikor Ferenc József és a pápa között létrejött konkordátum részletesen szabályozta a magyarországi katolikus egyház helyzetét és az iskolaügy területén gyakorolható jogait. Az egyezmény 5—8. szakaszai — többek között — az alábbiakat rögzítették : ,,A'katolikus ifjúság egész oktatása minden nyilvános és nem nyilvános iskolában a katolikus vallás tanainak megfelelő lesz s a püspökök vezetése alatt fog állni, kik gondosan fognak őrködni, hogy semmi tantárgy körében se forduljon elő oly valami, ami a katolikus hittel és az erkölcs tisztaságával ellenkezik. A katolikus jellegű középiskolákban az egész oktatás a keresztény élet elvei után fog igazodni; a tankönyveket a püspökök értekezlete választja ki. A katolikus népiskolák egészen az egyházi felügyelő alatt állanak, kit őfelsége a püspök által előterjesztett egyének közül választ ki."

26 Ezek az egykorú szövegezésben ismertetett mondatok is némileg érzékeltetik, hogy a konkordátum révén az egyház milyen kiváltságok birtokába jutott az oktató-nevelő munka egész területén. Az a tény, hogy a katolikus iskolák feletti felügyeletet kizárólagosan a klérus gyakorolta, nemcsak annyit jelentett, hogy a vallástan újból a főtárgyak szintjére emelkedett, hanem ennél lényegesen többet. Egy 1854-ben kelt és a győri főgimnáziumhoz is leküldött rendelet pl. az egyezmény előtti esztendőben már azt hangsúlyozta, hogy a nevelés vallásos jellegét a vallástani oktatómunkán túlmenőleg, azáltal is biztosítani kell, hogy a tanítás minden vonatkozásában a keresztényi eszmék, ideálok szellemében sajátítsák el a növendékek az értelmi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges ismeretanyagot.

27 25 GySmL:l. Megyehatósági elnöki iratok. 801/1855. 26 Berzeviczy A. i. m. II. köt. 76. 27 Győri Püspöki Levéltár: Res Scholasticae. 353/1854. 238